Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

V. A főrangú lírikusok és eposzírók

VÁC AZ IRODALOMBAN

59

szóáradattal, sok idiotizmussal fűszerezve. A címe és kezdő sorai így hangzanak:

Victoria ad Vacium 17 July, et altera in campo budensi 22 July Ao. 1684.

Fervet ubi, galeata nequit mitescere virtus,

Aut certos servare gradus infamia damnat Foedera, et imbellem Sylvescere mandat olivam,

Ne lauri marcescat honos, sic fronte serena Laurigeras armata vehit vix pompa curules.

A hosszú költeménynek bevezető részét Víz Zoltán költői fordításában adjuk:

Győzelem Vácnál július 17-én és egy másik a budai mezőn július 22-én 1684.

Forr az erő, lehetetlen csendbe’ pihenni,

Becstelenül frigyet megkötni se hajlik Puha olajfát hagy vadon elcsenevészni körében S hogy ne avuljon meg a babérnak megbecsülése, Fegyverdíszbe vonulnak elő koszorús szekerekkel. Esztergom mezején támadt föl újból a harcvágy Trák temetésektől felgyűl olthatlan’ a harcra.

Ősi kívánság ez s pálmát hoz trák seregeknek,

Véres ülésektől párosultat ajánl fel azoknak. Lothéringi, te kezded, rád lett bízva világsors.

Kelj hát, Calliope, és szóljon harsonahangod,

Éneked a poklot támadja s kénytelenítse Jönni elő porból trák árnyakat onnan,

Hogy bizonyítsák ők a pacsirtások diadalmát. Mérhetlen síkság nyílik a váci mezőkre,

Nincs rajt’ semmi vetés, ám csillog a vastól lm’ boszús seregek válnak most harci vetéssé Rettenetes katonák mindenünnen tűnnek elő ott Ciclopsok harcát vélnéd újból kerekedni Mintha csak ércnek vón valamennyi szülöttje, Fegyverkezve a düh, a pacsirtásoktól övezve Lotháringi jelen, nem fél övező seregektől,

Mert a vitéz nem fut, nem fontol semmi veszélyben, Nem sápad titkon, megpróbál új viadalmat.