Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

V. A főrangú lírikusok és eposzírók

58

V A FŐRANGÚ LÍRIKUSOK. ÉS EPOSZÍRÓK

Gyöngyösi István másfél évszázad népszerű költője, Gömör vármegye alispánja volt. (Született 1625 körül, meghalt 1704-ben). Egyik sokat olvasott költeménye ezt a címet viseli: Porábúl meg-éledett Phoenix, Avagy a’ Néhai Gyeroe Monostori Kemény János, Erdélyi Fejedelemnek Lónyai Anna Asszonynyal levoe házasságnak, Tatárországi rabságnak, és a’ terek ellen viselt Hadi dolgainak, és végre Hazája mellett Vitézuel le-tett életének Halála után élő emlékezete. Ebben a sok kiadást ért költeményében néhány váci eseményt is rímekbe faragott. Mikor az Erdély ellen felvonuló török sereget a harmadik könyv harmadik részében leírja, a spáhik zászlaját tartó Mulykót így jellemzi:

. . . Lengedez hat Zászló ennek seregében,

Az Ispaiaknak e’ van Mulykó kezében,

A’ ki Vácon lakván iffiabb üdéjében,

Sok gyermeket lopott Zólyom Vármegyében...

Ugyanitt így írja le folytatólag a váci végváriak vonulását :

... A’ míg ezek illyen rendel ki-menének,

S a’ nagy Duna hidan által költözének,

Addig a’ több hadak Pestnél seregiének,

A’ kik is azonban több számra telének.

Mert Párkányi, Váci, ’s az Hatvaniak-is,

Jutának közikben, más Vég háziak-is,

A’ Pestiek el nem maradtak magok-is,

Öt száz jó szabjával készültek azok-is . . .

*

Itt mutatjuk be egy ismeretlen XVII. századi költő eposzát, melynek kéziratát a sárospataki ref. főiskola könyvtára őrzi Varia Carmina de bellis 1—14 (1683—1697) című 737. számú kéziratos kötetében. Ennek 88 — 95 lapjain a 14 latin költemény 14 megénekelt csatája között a negye dik a váci diadalt dicsőíti klasszikus nyelven, de dagályos