Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
V. A főrangú lírikusok és eposzírók
VÁC AZ IRODALOMBAN 57 gimnázium könyvtárában. (Elöl és végén csonkán, 9--236 lap.) Újból megjelent: Lötsen Brewer Samuel által 1692. (24 rét 236 lap.) Ugyanott 1696-ban 32 rét 236 lap. Ugyancsak Lőcsén 1685-ben ily címen jelent meg : Magyar Rithmusok, Mellyeket írt Nemzetes Beniczky Péter, Szentelt Vitéz. Első Része szép Isteni dicsireteket, és poenitentia tartásra indító Énekeket foglal magában. Második Közönséges Magyar példa beszédeket szép oktatással. Kit mostan jobban és tisztábban ki-bocsátott: Lötsen, Brewer Samuel, Annö 1685. (24 rét 299 lap.) Elől : címlap, a kegyes olvasóhoz 2 számozatlan levél. A kolozsvári kiadás ezt a címet viseli: Magyar Rhitmusok avagy versek, Mellyeket irt Nemzetes Benyitzki Péter Szentelt Vitéz. Első Része szép Isteni ditsireteket, és penitentia tartásra indító énekeket foglal magában. Második közönséges Magyar példa beszédeket szép oktatással. Kolosvaratti Lengyel Andrásnénál, 1700-ben. 32 rét 305 (valóban 306) lap. Elöl: címlap és előszó 2 számozatlan levél. (Szabó, Régi magyar könyvtár 527 és 544.) Gróf Koháry István-nak sem életében, sem költői szereplésében nem sikerült összefüggést találni városunkkal. Az a 30,000 rajnai forint alapítványa, melyet a barátok idetelepítésére adott, igen nagy összeg volt a maga korában és már emiatt is valószínűnek kell tartanunk, hogy az építkezés idején többször megfordult városunkban. Rövid életrajzi adatai ezek: 1649 március 11-én született a hontmegyei Csábrágon. Korán lépett a közszereplés terére, 15 éves korában már Fülek várának kapitánya volt. Gyorsan haladt a katonai és polgári pályán, altábornagy és országbíró volt. Mint I. Lipót tántoríthatatlan híve 1682-ben Füleket védte Tököli ellen. Ekkor fogságba került és közel három évig sínylett Munkács várában; ott szerezte verseit, melyekben kifakadt a törökökkel tartó magyarok ellen és a szerencse állhatatlanságát hangoztatja. Ezeken a rabénekek-en kívül több fűzfavers-et is írt. Csábrági várában halt meg 1731 március 29-én. Nagyon sokat áldozott a közjóra. Egyházi és iskolai célokra tett alapítványai meghaladják a 713,000 rénes-forintot. A váci Szt. Ferenc-rendi zárda és templom építésére 20,000 rénesforintot, a szerzetesek ellátására 10,000 rénes forintot adott.
