Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

V. A főrangú lírikusok és eposzírók

54

V. A FŐRANGÚ LÍRIKUSOK ÉS EPOSZÍRÓK

•águkat. Atyjuk példája pedig táplálta és fejlesztette fiainak hazafias gondolkozását.

Nyugodt ifjúkori éveire csakhamar a katonáskodás kemény napjai következtek, — folytatja életírója, — Kovács Dezső. Mert hogy ezzel kezdte nyilvános életpályáját, az bizonyos. Kitűnik ez ama adományozó levelekből, melyek vitézsége jutalmául javadalmas birtokokhoz juttatták. Különben is természetes, hogy katonáskodott. Mit is csinált volna abban az időben mást egy nemes ifjú, kinek saját bevallása szerint magasabb iskoláztatása nem volt. Ez volt az egyetlen életpálya, melyen szép jövő tárult eléje. Háború volt elég; szinte más sem volt. A harmincéves háború kemény csatái, Bethlen támadásai, a török portyázások elleni védekezések elég alkalmat adtak arra, hogy magát kitüntesse, hazájának szolgálhasson és vitézsége jutalmául újabb vagyont szerezhessen. Szóval anyagi és erkölcsi előnyökkel kecsegtetett.

Beniczky Péter nem maradt a középszerűségben. Bár 1641-ig nincsenek adataink katonai pályafutásáról, állításunk mégsem alaptalan, mert a későbbi adatok csakugyan fényes múltra utalnak.

A század negyvenes éveinek elején azonban otthagyta a katonaéletet. Egyrészt azért, mert a hadviselés ezidőtájt már csak kisebb csatározásokból állott, midőn a második szőnyi béke legalább egy időre orvosolta a bajokat, másrészt azért szakított a katonai élettel, hogy átvegye atyjáról rámaradt örökségét.

Azt gondolhatnók, hogy innen kezdve nyugodt, háborítatlan életet élt és egyebet sem tett, mint főúri élvezetekben töltötte napjait. Pedig életének mozgalmasabb része ezután következett. Családi életet nem alapított. De azért nem lett belőle továbbra sem léha vagy éppen remete életet élő agglegény. Érdeklődött mások ügyei iránt és dolgozott mások érdekében. Saját vagyonának kezelésével nem sokat törődött. Ez érthető is. A maga számára bőven elég volt, amije volt, testvérei érdekében sem kel-