Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

III. A XV. század írói

A XV. század írói.

Váci Pál, Szálkái László, Manardus János, Báthori Miklós, Balbi Jeromos, Zelei Ferenc.

III. FEJEZET.

mily korán, már a keresztény közép-korban szerepel városunk neve történeti eseményeivel kapcsolatban nemzeti irodalmunk történetében, ép oly korán, már ebben a korszakban találunk váci születésű férfiút, aki mint kódexíró és könyvfestő (miniator) fejtett ki többoldalú munkásságot és ez által előkelő helyet biztosított nevének a hazai középkori művéltség történetében és igy városunknak is dicsőséget szerzett, mert annak nevét viseli az irodalomban.

Váci Pál, Szent Domokos-rendi szerzetes, ez a derék férfiú, akit azért hív az irodalomtörténet Váci Pálnak, mert aláírásául Frater Paulus de Vacia, nevet használja. Ezzel az aláírásával minden kétséget kizáró módon szülőhelyét nevezi meg.*) Pál barát egyetemet végzett tudós férfiú volt, a bölcsészeinek és hittudományoknak magistere, doktora- Saját rendjében a theológiának lektora, vagyis tanára is volt. 1474—80 közt a Szt. Domokos-rendi apácák Margitszigeti zárdájában élt. Ott a Nyulakszigetén fordította latinból magyarra az odavaló apácák részére rendjének szabályait. 1480-ból munkásságának újabb nyomát találjuk, festett kezdő betűkkel díszítette (illuminálta) Aquinói Szt. Tamás Summájának első részét, Pars prima summae Theologiae című 1477-ben Velencében megjelent munkáját,

*) Egyidőben Magyarországi Pálnak is hívták (így Karcsú), Ferraris is így nevezi: Frater Paulus Ungaris Vatiensis.