Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
III. A XV. század írói
VÁC AZ IRODALOMBAN 33 melyről ismertetője, Csontosi János azt mondja, hogy arról tanúskodik, hogy a nyomtatott könyvek is átmentek ugyanazon díszítési procedúrán, mint az Írottak s a nyomdász műhelyéből a betűfestő tolla és ecsete alá kerültek. Váci Pál a könyv végén följegyzéseket tett és ezeket így fejezi be: Illuminavi anno Domini M°. CCCC. LXXX. etc. ego, frater Paulus de Vacia, magister in artibus et theologia. Ezt az ősnyomtatványt az esztergomi főegyházmegyei könyvtárban őrzik. Sajnos, hogy életének folyásáról csak ez a néhány sovány adatunk van, amely munkásságának ebből a két fennmaradt töredékéből volt egybeállítható. Hiába kutatott utána Kluch János, Zolnai Gyula és különösen városunk nagynevű szülötte, Katona Lajos, egyiküknek sem sikerült életét és működését újabb adatokkal megvilágítani. Kluch megállapítja róla, hogy a latinból magyarra fordított Regulák az ő eredeti fogalmazványát mutatják, amennyiben törlései és javításai oly számosak és oly neműek, hogy okvetetlenül fordítóra és nem egyszerű másolóra engednek következtetni. Katona Lajos óvatosabb megállapításában és azt mondja róla, hogy nemcsak miniator, hanem egyúttal író, vagy legalább is fordító, mégpedig kitűnő fordító volt.*) Ugyanő 1910 január 11-én Az első váci író címen hosszú előadást tartott róla a váci lyceumban. Ez az előadás, noha egy óra hosszáig tartott, nyelvészeti fejtegetésekben merült ki, magáról Váci Pálról nem gazdagította tudásunkat, ami a rendelkezésére állott források hiánya miatt nem is lehetett máskép. Míg a tudósok a lingvisztikus fejtegetésekből sokféle értelmet tudnak a szövegbe bele magyarázni, jó magam az én 400 év előtt élt földimnek egyetlen elejtett szavából megállapítom váci voltát ugyanazon az. alapon, amelyen Macaulay Danteról azt írhatja, hogy: szülőföldje talajának keserűsége még édes szavain át is érezhető. *) Nyelvemléktár XV. kötet, előszó. 3*
