Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXII. Degré Alajos

254

VÁC AZ IRODALOMBAN

késnék képzeli. Vigyorgó kis szemeit, melyek úgy fénylenek, mint holdtalan éjjel, sötét bokorban a szentjános bogár, elforgatja, mint valami érzelgő leányka.

Tekintetével merő ellentétben áll feszes tartása, merev mozdulatai, amikről azt hiszi, hogy méltóságos alakká teszik. Meggyőződése, ha Huber, vagy Monaszterly felöltözteti, bevégzett neveléssel bir: a műveltség, szellemismeret oly kellékek, mikkel egy szegény leány tán szerencsét csinálhat, mint nevelőnő, vagy társalkodónő, de neki nincs mit törje magát érte, gyémántjai ragyogóbbak, mint bármily ész, arany és ezüstje hódítóbb minden zene és irodalom ismereténél. Es e hölgy ama kis város hangadója, büszkesége, bálványa.

Dux Adolf, aki a Pester Lloyd 1878 évi február 28-iki számának tárcájában (Was unsere Novellisten erzählen?) nagyon meleg hangon ismertette megjelenésekor az Itthont, a regény legsikerültebb alakjának Csókáné asszonyságot (Frau von Csóka) mondja:

Csókáné a maga városkájában és annak környékén a társaság élén áll. Az árvák anyja, a szegények védője. Jótékonysági hangversenyeket szeret rendezni. Nagy befolyása még a képviselőválasztásokra is kiterjed. Alapjában azonban szivtelen asszony, akit végül is lelepleznek. Ez a legjobb gunyoros alak az Itthonban és kevés túlzásait leszámítva, élethűen van festve. Sikerültén rajzolt környezetével együtt nagyon hűen tár fel bizonyos képmutatást, mely a társaságokban és annak intézményeiben terjeszkedik és amely itt a maga kisvárosias modorában oly találóan jellemzően van megvilágítva.

Sokan a Visszaemlékezéseim című memoárját tartják Degré legbecsesebb irodalmi alkotásának. A két kötetes munka valóban nagyon sok értékes irodalmi és kortörténeti anyagot foglal magában. Váci tartózkodásáról és a közelmúlt eseményeiről sokszoros megemlékezés történik