Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXII. Degré Alajos
252 VÁC AZ IRODALOMBAN elő mert bukkanni. Az egész mozgalom egy magányosan álló egy emeletes ház felé van irányozva. A tömeg egyszerre hullámzani kezd, a selyemruhák suhognak, a vöröshagyma illatú delnők tolakodnak. A tüzoltócsapat közelít, a városka egyik büszkesége: Csóka úr vezeti, rátartósabban, mint Blücher, midőn serege élén a világ városába bevonult. Sisakja ragyogását még a vizipuska fényessége sem homályosíthatná el. Csapatja jól szervezett húsz legénységből és egy vizipuskából állt, melyet minden nevezetes ünnepélykor az utcákon végig sétáltattak. Ma is részesült a közönség ebben a szerencsében, noha a megtiszteltetés mást illetett. A felvonult csapat az egy emeletes ház előtt foglalt állást. Vihari egy előkelő küldöttség élén vonult be a jelzett házba, hogy a közvélemény nevében gróf Pillangót a követjelöltség elfogadására fölkérje. Egy született báróné, ki alamizsnából éldegél, valami terjedelmes hentesné és cifra alkuszné társaságában óriási koszorút cipelt a nöegylet nevében az ünnepelt nagy férfiúnak. Pillangó gróf meg volt hatva s kinyilatkoztatta, hogy minden tüntetések közt bármily nagyra becsüli is valamennyit, erre fektet legtöbb súlyt, mert erősen hiszi, mikép lehetetlen annak elbukni, kit ily szellemdús delnők felkarolnak. Miután jó indulatáról és grófi hajlamairól jobbrabalra mindenkit biztosított s harsány éljenek közt a tűzoltó-csapat felett szemlét tartott, kocsijára ült s a város őrangyalához hajtatott. (I. 222.) Ebben a pompás rajzban, melyben megkapó közvetlenséggel állítja szemünk elé a kisvárosi képviselőjelölés érdekes jelenetét, a szereplő alakok egytől-egyig váciak. Ezt szerzőnk később maga is sejtetni engedi, mikor a regény XIII. fejezetét ezekkel a szavakkal vezeti be: Mióta a . . . i nőegylet gróf Pillangót megkoszorúzta s a harcias kinézésű tűzoltóparancsnok tizenhét elszánt legénysége élén a fényes vízipuskát meghurcoltatá, nem történt
