Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXII. Degré Alajos
XXII. DEGRÉ ALAJOS 251 lett érnie, hogy ma ki mit evett ? mennyivel tartozik a vegyes-kereskedésben? ennek, vagy annak hány selyem ruhája van? vájjon kifizetvék s a szám megfelel-e sorsának? sovány tárgyak egy város szellemi táplálkozására, de mégis elegendő az érintkezők közt a társalgási viszonyt fenntartani addig, míg a véletlen gondoskodni fog valami szerencsétlenségről, szöktetésről, vagy új képviselőjelöltről, mert őket nem a kép' viselő és annak működése, hanem csak a jelölt érdekelte, a választáson túl nem törődtek vele. (II. 117.) A város elmaradottságának és társadalmi életének eme kiszínezett leírása után a város sorsát intéző értelmiség ellen kel ki: Mert kabátot visel és folyton azt kiabálja, hogy mi a város értelmisége! — azért értelmiség. És az az önmagát értelmiségnek címező testület forgatja kis ujján a városnak, ennek a kis kigyófészeknek, a sorsát. Ezek közt tisztességes ember csak elzárkózva élhet meg; van is sok, ki elég helytelenül ugyan, de elzárkózik, mert a mocsáros áramlat ellen úszni nincs elegendő erkölcsi bátorsága s ennek következtében a város sorsa, becsülete, a nép erkölcsi és anyagi léte felett háborítlanul intézkedik az a gyönyörű értelmiség. Azért hanyatlik, pusztul itt minden, nem csoda hát, hogy a városka — amennyire csak hire terjed, rossz hírben áll. (II. 122.) Aki nem ismerne rá ezekben a leírásokban Vác városára és társadalmára, azok számára erősebb bizonyítékokat sorolhatunk fel. Mielőtt azonban ezt tesszük, még egy lapot idézünk a jeles szerző művéből: Egy vasárnap a városka évkönyvében emlékezetes marad. Mindenki talpon volt, a »bärenzucker hautvoleé« és nyúlbőrös aristokracia a fényűzésben versenyre kelt, ami selyem és arany tartalom volt a szekrényekben, azt mind az utcára vitték szellőztetni, a korcsmákból egetverő lelkesedés zeneszó mellett hangzott ki; itt-ott egy-egy szemérmetlen zászló is