Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXI. Tanács Márton
224 VÁC AZ IRODALOMBAN atyja és Dányi Anna polgári származású szülőknek volt a gyermeke. Született Vácon 1826 évi szeptember hó 23-án. Mikor itthon elvégezte elemi iskoláztatását és a gimnáziumot, belépett a kegyestanítórendbe. A noviciátusi évet Privigyén töltötte. Ez után rendkormánya parancsára Kisszebenbe, (Sáros megyébe) ment tanári gyakorlatra. Majd Kecskemétre került. Ott is tanított és tanult. 1847-ben Aloiz név alatt mint studenst találjuk őt Kolozsvárott. Másfél évig időzött csak ott, mert 1848 őszén a rend szélnek bocsátotta ifjú növendékeit, akiknek legtöbbje beállott honvédnek. Mivel tanulmányait nem folytathatta, hazajött Vácra és várta a váci lyceum, vagy pesti egyetem megnyitását. Három hónap telt el így hiába való várakozásban, a hazának pedig szüksége volt katonára, amiért december 22-én jelentkezett Budán a gránátos kaszárnyában és fölcsapott utásznak. 28-án már útnak is indították őket. A ranglétrán gyorsan haladt előre, csakhamar altiszt, majd hadnagy lett. A temesvári csatában súlyosan megsebesült.*) Noha a fegyverletétel főhadnagyi rangban találta, az osztrákok közembernek sorozták be és mint ilyennek másfél esztendeig kellett szolgálnia egy cseh gyalogezredben. Mikor hazatért Lombardiából, — ahol megtanult olaszul, — tanulmányai folytatásához látott. Előbb Vácon a szüleinél időzött, majd 1851 őszén elszegődött Horváth Dénes földbirtokoshoz Rádra, ahol a házigazda öccsét tanította. *) A bajtársi együttérzésnek és hazafias önfeláldozásnak megható esete történt vele ekkor. A nagy vérveszteség következtében aléltan feküdt a csatamezőn. A reggeli hideg eszméletre térítette. Éhes és erőtlen volt. — Ha egy darabka kenyerem volna, erőre kapnék és elvánszoroghatnék a kötözöhelyig — sóhajtotta alig hallhatóan. A körülötte fekvő hullák között megszólal egy hang : — Nekem már jártányi erőm sincs, de itt a kulacsom és kenyerem. Csússzon ide értök q tiszt úr és mentse mégi sz életét. Arra nagyobb szüksége van a hazának, mint az enyémére ! Az életösztön elfogadtatta Tanácscsal az ajánlatot. Felüdült és erőhöz jutott, úgy, hogy szerencsésen el tudott vánszorogni a sebesült szállítókhoz.
