Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XX. Vas Gereben

XX. VAS GEREBEN

215

zetkére nézett és nevét kérdezvén, midőn azt megmondd :

— Lépjen közelebb! parancsolja neki, míg a többiek ismét hátrább léptek, észrevéve, hogy a fejedelem nem akar egész hangosan beszélni, amint Baloghnak csakugyan halkabban is mondja:

— Ont Baloghnak hívják és váci kanonok?

— Igen, fölséges uram.

— Ön Pozsonyban volt a franciák bevonulásakor ?

— Igen, fölséges uram.

— Tehát ön nem akarta franciából magyarra fordítani az 1809-ki kiáltványt?

— Nem fordítottam le.

— És ha agyonlőtték volna?- Úgy ma nem állhatnék fejedelmi felséged

előtt.

— Ne úgy mondja, — igazítja ki a fejedelem, — akkor nem vette volna be az óvást a váci káptalanba.

— Fölséges uram, mióta én a váci káptalanban vagyok, olyan fontos irományok tétettek le, melyek egyik kedvencemnek életboldogsága fölött határozhatnak, ha én arról egy eltévesztett szót mondok ki s én mégis eskümhöz híven hallgatok, ha előttem rogyna is le éhkínjában; mert amit a váci kanonoknak mondanak, azt a sírba kell magával elvinni, nehogy a váci káptalannak, mint »hiteles hely«-nek szentségét illessem; s amit a felek önvédelmükért oda, mint biztos helyre hoznak, nem szabad a káptalannak Ítéletet mondani fölötte, hanem bevesszük s aztán feleljen a tartalomért az, aki a hiteles helyre hozta.

— így az én Baloghom ma is oly hívem . . . Nagy Pista rongyos nagykabátját elnyeri Megyeri és

nehogy újból magára vehesse, szétfejti. Mikor ráakad a Sándorffy doktor nevére címzett levélre, fel is bontja. Az van benne, hogy a csatolt levelet halála után adja át