Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XX. Vas Gereben
216 VÁC AZ IRODALOMBAN Pusztay Péternek, aki annak alapján vegye ki a váci káptalannál letett végrendeletét. Nagy Pista öt napi szabadságot kér és gyalog teszi meg az utat Komáromtól Nagykállóig. Imre az alispán által kiadott levélkereső parancscsal Nagy-Váradra ment, hogy ott a káptalannál keresse megboldogult bátyjának végintézkedését, gyanítván Imre, hogy az öreg végnapjait Váradon töltvén, tán a váradi káptalannál tette le végrendeletét. Amint tudjuk, Imre hiába ment Váradra; tehát átvágott a Tiszaközön keresztül Pestmegyének, egyenesen Vácra szándékozván, ha tán a bácsi Bécsből leutazván Váradra, útközben Vácott, vagy épen Pozsonyban hagyta volna el irományait. A reménynek*) igen vékony madzaga volt, így Imrét nem igen húzhatta e vékony szál, legföljebb megjelölhette az irányt, melyen haladnia kellett s ezt is azért tette, hogy szülőinek kívánságát teljesítse, valamint maga irányában is tegyen meg annyit, hogy az önszemrehányástól mentve legyen. Balogh kanonok az maradt, aki volt, kérlelhetetlen ember, ki kötelességéből el nem enged egy morzsányit és bár maholnap lerimánkodják róla az utolsó ruhadarabot, de a pap, á káptalani tag egy kőszobor, melyet lelökhetnek helyéről, de hajthatatlan marad és néma. Imrét ölelő karokkal fogadta, a vőlegény ifjúval még tréfálkozni sem rostéit, hanem midőn az a nagybácsiról beszélt s elmondá, hogy utolsó órájában is apjának nevére mutatott, a kanonok egyetlen szóval sem mondá, hogy lehetetlen, azt is elhitte, hogy végrendeletet csinálhatott, de tovább nem ment s ámbár szíve hevesen dobogott, arcára nem eresztett egy csepp vért, mely elárulhatná, hogy az irományok a káptalannál vannak. *) Az 1904. évi kiadás 4] 1 lapján: A regénynek. I
