Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIX. Jósika és korának írói

XIX. JÓSIKA és KORÁNAK ÍRÓI

195

méterje.

— Ez rövid számítás. Harminc kilométer annyi, mint ide Vác, épen 30,000 méter. Ez per húsz frank: 600,000 frank aranyban.

Ne hallja hírét az anyjának című regényében a váci fegyházzal példálózik. Az ifjú Tasziló gróf pénzt hajhászott, mivel bankár-házban nem kapott, uzsorásokhoz ment. A leghíresebb vérszopó arcátlanul kinevette. A gróf viszketegséget érzett arra, hogy emberét mindkét felől fölpofozza.

Most már alá kell szállnia a legutolsó s legirtóztatóbb pénzforrásra. Oda, a hol a pazarló uracsok igazi váltóját félrevetik, de a világos hamis váltót néha szívesen honorálják.

— Mózes! itt egy négyezer forintos váltó. Az aláíró, forgató neve nem tartozik a dologra. Adjon kétezer, vagy legalább másfélezer forintot s bizonyos lehet benne, hogy bátyám a lejárat előtt kifizeti.

— Kicsoda? Ki fizeti ki? gróf Perghő Tibor? Nagyon jól ismerem Öméltóságát, talpig becsületes ember, nem csinál adósságokat, de ha megtudja e dolgot, olyan dühbe jő, megtagadja öcscsét s megengedi, hogy törvény elé hurcolják. Akkor pedig méltóságod Vácra kerül a nagyházba .

— Vácra? A püspök palotájába?

— A püspök a város alsó részén lakik. Én a másik nagy házról beszélek, melyet az egykor megkezdett Ludoviceum vastag falaira emeltek. Köznyelven fegyháznak nevezik.

Ily irtóztató lecke, ily szájból, egyszerre észre térítette a fiatal grófot. Legott bedobta a váltót az iroda kályhájába és szó nélkül távozott.

*

Báró Kemény Zsigmond, a nagy regényíró és kiváló publicista, mint Degré Alajos vendége fordult meg egyszer-másszor városunkban. Jó barátságban volt Degrével. 1857 tavaszán azt írta neki, hogy május 26-án meg-