Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIX. Jósika és korának írói
VÁC AZ IRODALOMBAN 196 látogatja Papvölgyön. Degré azonnal válaszolt és közölte, hogy kocsija a vasútnál fogja várni. Kemény nem jött. Május 31-én aztán a következő levelet kapta tőle: Édes barátom! Épen e percben kaptam meg leveledet, a szerkesztés asztalának fiókjában. Képzelheted, mekkora volt bosszankodásom. Én még ünnep előtt a Svábhegyre költöztem át s részint azért, mert gyomorbajom volt, részint pedig, mert Gyulay és mások hozzám szállottak, — nem mehettem Vácra. Excusáltam volna is magamat, ha a sok zűrzavarban el nem késem. Arról azonban ideám sem volt, hogy — a mint ma meglelt leveledből látom, kocsit küldesz előmbe. Bocsánatot kér tehát e confusióért híved Kemény.*) írásműveiben Vácról egy versben és két püspökünkről történeti följegyzései kapcsán emlékezik meg. Zord idő című regénye II. kötetében egy lantos a Hunyadiak kardjának hiteles történetét énekli. Mikor Mátyás király haldoklik, kardját a fiának, Corvin Jánosnak adja, hogy: a királyé legyen, mivel a főurak trónkeresőket hoznak, Corvin a Hunyadiak kardját a Dunába ejtette, de Lajos már aggódik miatta s mikor Szolimán hadat gyűjt és feleségétől Máriától halálsejtelmek között elbúcsúzva ő is megindul. Bátorítja neje. »Nem félek kedvesem! Aggaszt, hogy a sírba babér nélkül esem Tartok, hogy tán folt lesz siskomon s a vérten, Hadam vezér nélkül szétoszlik megverten. Pedig, ha Hunyadi kardja volna vélünk, Egy új »Szent-Imrévé« lenne csatatérünk!« Mária a kardot keresgeti szörnyen Esztergomba, Vácon, Palotán és Szőnyen. A Dunának árja hömpölyög sötéten *) Degré: Visszaemlékefséseim II 196. Papp Ferenc Báró Kemény Zsigmond című könyvének II. 290. lapján érvekkel igazolja, hogy Keménynek ez a levele 1858 május 31-én kelt.
