Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVII. Petőfi

Ez után a döntő érv után föltétlenül el kell fogadnunk, hogy Petőfi nem az aranykalásszal ékes rónaságot szelő szolnoki vasutat, hanem a mi hegyeink között száguldó váci vasutunkat énekelte meg a Vas-uton című költeményében.*)

Petőfi egy történeti értékű följegyzéséért is hálásak lehetünk. Mikor 1848 december 31-én a kormány és az országgyűlés tagjai Pestről menekültek, a lakosság is követte példájukat. A vonatok zsúfolásig megteltek. A nagy zűrzavarban egy vonatot Szolnok helyett Vácra indítottak. Bónis Samu a szent koronával épen azon a vonaton ült, hogy Kossuth parancsára Debrecenbe szállítsa. Csak Rákospalota tájékán vette észre egy utas, hogy a vonat Vácra megy. Nagy volt a riadalom, mert az a hír járt, hogy Simunich altábornagy hadteste Vácon van. A vonatot csakhamar visszafordították. Petőfi aHistóriai jegyzetekben is említi, hogy a koronát el akarták lopni a vasúton, de a részleteket nem írja le.**)

Bármily sok kellemetlen emléket őrzött szívében Petőfi Vác iránt, még sem volt annyira elfogult, hogy ezek miatt — noha kifejezést is adott ellenszenvének — mellőzte volna városunkat, mikor arról volt szó, hogy imádásig szeretett szüleinek szűkes viszonyaikhoz mért otthont biztosítson a maga közelében. Arra az elhatározásra, hogy Vácon fogadjon nekik szállást, mindenesetre az lehetett döntő befolyással, hogy könnyen és gyorsan volt vasúttal megközelíthető.

Hogy mely időpontban laktak Petőfi szülei Vácon, azt könnyű megállapítani az Anyám tyúkja című költeményből. Petőfi ugyanis ezt a költeményét 1848. elején és pedig március 13-ika előtt írta.

Köztudomású ugyanis, hogy Petőfi nagy súlyt helyezett költeményeinek sorrendjére. A Nemzeti dalt március

*) Ezt a föltevést később, Baróti helyreigazítása után, Havas Adolf maga is osztja. (Összes Művek V. kötet 543 lap.)

**) Összes művek V. 438.