Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVII. Petőfi

13-án írta. Az Anyám tyúkja és a Nemzeti dal írása közötti időben még a következő négy költeményt írta: A tél halála, 1848., Kemény szél fúj . . . és Beaurepaire címűeket.

Az időpontot magát, hogy mely időtől meddig laktak Petőfi szülei Vácon, ma már lehetetlen megállapítani.

Dr. Sass István, Petőfi gyermekkori barátja, egyik visszaemlékezésében*) azt mondja, hogy 1847 tavaszán volt Vácon Petőfivel, hogy beteg édes anyját megvizsgálja. Az ekkor már 63 éves Sass doktort azonban emlékezete cserben hagyta. 1847 tavaszán még nem lakhattak itt Petőfi szülei, mert még ez év nyarán sem laktak Vácon.

Mikor Petőfi 1847 július 1-én felsőmagyarországi barátai látogatására indult, a szülei még nem voltak itt. Hogyha itt laktak volna, Petőfi bizonyára meglátogatta volna őket és elvezeti hozzájuk Emődy Dánielt, akiről az igaz baráti szeretet hangján emlékezik meg Kerényi Frigyeshez intézett levelében.

Elmondja benne, hogyan indult Pestről, mily gyorsan érkezett Vácra, leszidja Pálffy Albertet és Vácot, földícséri Emődy Dánielt, aki elkísérte őt Vácig, ahonnét gyorsszekéren ment Rimaszombatig.**)

Lehetetlen, hogy ennyi részletezés mellett megfeledkezett volna szüleiről, akik iránt érzett gyermeki szeretete és ragaszkodása legendaszerű.

Petőfinek ebből a leveléből nemcsak azt olvashatjuk ki, hogy szülei ekkor még nem laktak Vácon, de a Vác iránt nyilvánított nagyfokú ellenszenvéből azt is következtethetjük, hogy ebben az időben Petőfi még csak nem is gondolt arra, hogy szüleinek valaha Vácon fogad szállást.

Ez a IX. számú Úti levele a Hazánk 1847. évi 116-ik számában szeptember 3-án jelent meg és így Petőfi 1847

*) Látogatás az öreg Petőfiéknél Vácon. Vasárnapi Újság 1884- évi 52 sz. 830 oldal.

**) Úti levelek IX. (Összes Müvek V. 379.)