Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVII. Petőfi

atyámnak, hogy az egész hetet a vasúton töltötte. Pesttől Vácig s Váctól Pestig folyvást utazott, annyiszor napjában, ahányszor a vonat ment, még pedig első osztályú kupéban, ahol, mint mondja, kényelmesen végezhette írnívalóit. Költsége bőven telt, jegyzé meg, mert nagyobb összeget kapott könyvárusától — ha nem csalódom: költeményeinek első összes kiadásáért — s hogy utazása örömére, folyvást a legdrágább szivarokkal delektálta magát az egész úton. Ez az előadás egészen Petőfi ízű, teljesen ő reá vall. Hogy a váci vasút adta neki az impulzust a Vas-uton című költemény írására, az Petőfinek Kerényi Frigyeshez írt IX. Úti leveléből is kitűnik :

Azon a vasúton — mondja — bámulatosan halad az ember. Szeretném ráültetni az egész magyar hazát; néhány esztendő alatt tán kipótolná, amit néhány század alatt elmulasztott a haladásban. Kár, hogy oly rövid még nálunk az egész vasút. Mikor az ember azt gondolja, hogy még csak fölül, már akkor leszáll s ott van Vácon.*)

Nunc venio ad fortissimum: ott van a költemény maga! írhatta volna-e Petőfi a szolnoki vasúton:

Hegy, fa, ház, ember, patak És ki tudja, még mi minden ?

Tünedez föl szemeimben S oszlik el, mint köd-alak.

A nap is velünk szalad,

Mint egy őrült, aki véli,

Hogy őt, össze-vissza tépi Űzi egy ördögcsapat.

Futott, futott s hasztalan!

Elmaradt . . . fáradva dől le A nyugati hegytetőre,

Arcán szégyen lángja van.

VÁC AZ IRODALOMBAN 165

*) Összes művek V. 379.