Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVII. Petőfi

XVII. PETŐFI

155

Már gyermekkorában többször meg kellett fordulnia városunkban.

Aszódi tanuló éveiben (1835—1838) több ízben töltötte a karácsonyi és húsvéti szünidőt Pencen a nagynénjénél, Hrúz Annánál.*) Igaz ugyan, hogy Aszódról Pencre Csőváron át Vác érintése nélkül visz a kocsiút, minthogy azonban hosszabb időt — így 1835 telén két hetet — töltött a tőlünk egy órányira fekvő nógrádmegyei faluban, lehetetlen, hogy a városba egyszer-másszor be ne jött volna.

Bizonyára ezekre a nagynénje körében töltött kedves napokra emlékezik kilenc év múlva a Sovány ősz című bordalában, mikor a mi jó, öreg Naszál hegyünket megénekli:

Megköszönöm az ilyen őszt,

Alázatosan köszönöm!

Egész világ örül, vigad,

Csak én nekem nincs örömem.

Iszik boldog, boldogtalan,

Szüret van utón, útfélén És én Isten kegyelmiből A száraz kortyokat nyelem.

Búsan Budára kullogok,

Megállók a vár tetején;

Nagyszálnak borszülő hegye Távolból kékellik felém.

Nagyszálnak borszülő hegye Sok jó napot szerzett nekem;

Hanem mi haszna? hogy ha most A száraz kortyokat nyelem.

Nem volt ilyen kellemes emlékű a naszálalji városunkkal való találkozása, amikor 1839 februárjában Selmec-.

*) Kemény János : Adalékok Petőfi Sándor életrajzához, (Koszorú

149.)