Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XI. Dugonics András
98 VÁC AZ IRODALOMBAN sége: Perczel Imre és Pálya István, akik Dugonicsak jó barátai voltak. Itt kezdte meg Dugonics tanulmányai teljes befejezése után a piarista rendes életét. Csendes, békés foglalkozás ez, mely az iskola és az egyszerű szerzetesi szoba között folyik le; ott tanít és nevel a piarista, abban a praktikus, szelíd szellemben, melyet Kalazancius hagyott hátra becses örökségül fiainak; itt olvasgat, vagy ha van hozzá hajlama, papirosra veti tanulmányainak eredményét, sokszor azon remény nélkül, hogy valaha munkája napvilágot láthatna: a rend oly szegény, hogy nem adhatja ki tagjainak dolgozatait. Jutalmuk a tanítványok szeretete, a szülők hálája, a hazának elismerése; örömük a jól betöltött hivatás önérzete, az egymáshoz való testvéri ragaszkodás és elöljáróik megelégedése. Egyszerű pálya, mely nem kecsegtet semmiféle előmenetellel, vagy dicsőséggel, — legtöbbjük névtelen napszámos csupán — de ők megelégszenek avval is, ha munkájuk eredménye szolgálat a hazának, az egyháznak s rendűkre hoz dicsőséget. S a rend valóban ez időben igen népszerű volt. Mindenfelé szívesen látták a piaristák iskoláit s számos főúri család tőlük kért nevelőket. Diadala volt ez a nyílt piarista szellemnek, mely tudott simulni a kor kívánalmaihoz anélkül, hogy a politikai küzdelmekbe elegyednék, amely a vallást és erkölcsöt hazafisággal kapcsolta össze s amelynek más célja nem volt soha, mint az ifjúság nevelése s a tudományok ápolása! A piaristák eszközei sokszor szerények, iskoláik nem igen pompáznak, de tanáraikban megvan a sikert Ígérő törekvés, a haladás vágya. Ez a szellem ápolta eddig Dugonicsot és ennek a szellemnek lett ettől kezdve a munkása. A grammatika és a syntaxis osztályait tanította idejövetele esztendejében. Azt lehet mondani, hogy egészen tanítványainak szentelte magát; fiatalos kedvvel azon volt, hogy minél sikeresebb legyen iskolai munkája. Ezt olvassuk ki ez időből megmaradt jegyzeteiből, különféle dolgo
