Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
8 SZÍNJÁTSZÁS a kocsmáros rettenetesen dúlt-fúlt s becsukatással fenyegeíődzött, még magam úri személyét is a többihez számította, mit volt tennem, magamnál sem volt annyi pénz, mert csak pár napra rándulíam ki, őket kisegíteni, nem is tudva a contómennyiségét, az uradalom számtarfóját kerestem meg, hogy legyen szíves Farkasnak 500 forintot kölcsönözni jótállásom mellett, olymóddal, ha Farkas esztendő lefolytával az összeget le nem fizetné, magam tartozom azt teljesíteni. Farkas majd kiugrott a bőréből, amint megkapta az 500 forintot, nekem átadta egész könyvtárát zálogba csupán örömében, rendelkezésemre bízta úri személyét feleségestül, gyermekestül. Én szinte híztam a nagy bizalom miatt — mentem vele egyenesen a kocsmároshoz: „Ide a számadással, fizetünk!“ A kocsmáros eleinte bámul, azután süvegelni kezd s végre „gleich euer gnaden“-nel — előhoz egy hosszú, számokkal sűrűn tele írott fekete fatáblát. — Summa summárum 525 frt! — bámultam bele. — Mondom Farkasnak: „Adjon hozzá 25 frtoí.“ „Nincs nekem egy króm is.“ „Megütheti a mennykő!“ — a kocsmáros ezt hallva azonnal föltette zöld sapkáját és az „euer gnaden“-t visszanyelte s helyette szitkokat szórt, amennyit csak tudott. Én se voltam rest, elkezdtem huszárosán szidni neveletlenségéért: „Köszönje meg, hogy ötszáz forintot szereztem contója kifizetésére, holott nekem semmi részem se volt benne, mi több, nem is akarom, hogy károsodjék, ámbár tudom, kettőst fogott a krétája!“ Meg is hunyászkodott azonnal, belátván személyem iránti igaztalanságát, — engedelmet kért tőlem, s én nagylelkűségből gyönyörű szarvasbőrből készült lovaglónadrágomat adtam zálogba. „Van pénzem — mondám — de útra nem mehetek pénz nélkül, kivált új családommal együtt!“ — Örömmel fogadta a szarvasbőrnadrágot, még azt is kijelentette, hogy nem bánja, ha soká ki nem váltom is s mi több, aznap ebédjéért sem fogadott el semmit, pedig jobb bort rakott elénk, mint máskor. —
