Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 9 Szekerest fogadtam s még aznap estvefelé Pestre meg is érkeztünk.“*) Vác 1821-i színi viszonyairól, közönségének műpártolásáról és egyéb váci dolgokról érdekes följegyzéseket találunk Gál Mihály színész naplójának**) Äkosfalvótól Vácig című és az ezt követő három fejezetében. Gál Maros-Torda megyében, Ákosfalván született és 15 évet töltött a marosvásárhelyi kollégiumban, azután levetette a tógát és egy iskolatársával fölcsapott színésznek. Mikor a rendezővel összekapott, hazament Akosfalvára, ahol szívesen fogadták. De amikor arra kérte a testvéreit, hogy adják ki az örökrészét, azok „rosszabbul bántak vele, mint a komédiások“. Erre ott hagyta őket és elhatározta, hogy fölkeresi egykori kollégáit. Bejött Magyarországba és tudakozódott utánuk. Hol azt felelelték, hogy: Tavaly voltak, hol azt, hogy: Féléve mentek el innen, végül azt a választ kapta: A múlt héten még itt játszottak és innen Vácra indultak. Hosszú fáradalmas út után rájuk is bukkant Vácon. „— Hányán vagytok? vehetitek-é hasznomat? kellek-e? — mindenre igen volt a felelet, baráti csókokkal, ezer kínával (í) elárasztottak. A terem hátsó részében volt egy kis szobácska, abból a bablonkaszag (!) megütvén orromat, első kérdésem is az lett, ki a világosító? — Én vagyok — feleié az egyik — de már alig várom, hogy valaki felváltson, annyira meguntam. — Itt a kezem, állok elébe. — Hát a szakácsságot ki viszi? kérdezte aztán, mert maga is szeretett sütni, főzni. — Pestről hoztunk egy szakácsnőt és néhányan Kisvácon fogadván szállást és konyhát, ott főzettünk. — No én is oda tartok — mondám én. A közönség szerette a dalt és zenét, miért is opera előadásán törték a fejüket. Szerdahelyi József hallás után leírta „A zsidólakodalom“ című balletet, melyben *) Szilágyi Pál: Egy nagyapa regéi unokájának. (Nefelejts 1859. 20. sz.) **) Gyámbot. Szépirodalmi és szülészeti album. 1858.
