Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

I. rész: Színészet

VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 83

ladt. Nussől 1802. július 12-én nyomtatott jelentésében ezt hirdette: „Minden felsőbbség, e nyolc város minden előkelő lakosa így szólott hozzám: Jer el ismét Nussől, de most Pozsonyba megyek. Országunk legnemesebbjei itt vannak.“ El lehet gondolni, mint fogadták keverék beszédét. Előadásait lehetetlen volt nézni, beszédjét lehetetlen hallgatni. Az egész nézőközönség megszökött.*)

Igazán nem tudjuk, hogy mit csodáljunk a bécsi művész esetében ? Képzelő erejének magas csapongósát-e, mely abban a naiv hitben ringatta őt, hogy jó szándékával egymagában megnyeri a magyarok hajlamát, vagy azt a fölényes számítását, mellyel botorul azt hitte, hogy az általa műveletlennek tartott magyar közönség első szavára behódol neki ?

Míg Nussől a magyar szó erejével akart hatni,

1847-ben egy német színész társaság németül játszott, de hogy a közönség kedvében járjon, csalárdul magyar színíappal kedveskedett. Egyik ékes magyar nyelven szerkesztett töredékét az Életképek 1848. évi január 9-i száma őrizte meg számunkra eme híradás kapcsán : Vácon német színészek jártak s, hogy a közönség kegyeit részükre megnyerjék : magyar színlapot hordanak szét a német előadás hirdetményéül. Lehetett azután olvasni a színlapon : „A német színtársaságtól Lederer Lipót igazgatása alatt adatik : a Holtak lopó, vagy a’ házasííás a’ Siral. — Személyek Avelli Ferdinand, elsőkönyvíartó (ad formam -sótartó, borstartó), Francois, szolgáló Avellinál (ez N. B. férfi), Fridrike komornya, James pamukfonnó. Történet helye: Az arany szarvas czímű vendéglőben.

*) Hírnök. Pozsony, 1837. 46. sz.( Idősb Szinyei József : A komáromi magyar színészet története 19.