Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

I. rész: Színészet

82

SZÍNI IRODALOM

ségüknek. Valamelyik tollforgató tag, rendszerint a súgó, az általuk akkor előadott népszínművek kedvelt dalaiból és ismert költők (Petőfi, Simonffy, Kunos) költeményeiből összegyűjtött egy csokorra valót, ajánlást, előszót írt hozzá, közölte benne az előadott darabok jegyzékét, valamint a társulati tagok névsorát. A kis füzet, mely 8 rét nagyságú és egy ív terjedelmű volt, Játékszíni Emlény, Játékszíni Zsebkönyv stb. címet viselte. Egyik-másikon a kompilator megnevezi magát, mint az 1854. évin Hajó Géza, sőt néha az állását is, így az 1855. évin Váradi Ferenc súgó, de a legtöbbjén szerényen mint szerző szerepel pl. az 1852-év. Még a hetvenes években is nyomtak városunkban szülészeti évkönyveket, de ezek már valóságos könyvek voltak. Az első magyar színházi ügynökség adta ki, Lenhard E. szerkesztette és a Siketnémák Iparintézeti Nyomdájának sajtója alól került ki. A magyar színészet orszá~ gos névtára címet viselte. Alcíme is volt: Naptár 1872- ik évre. A II. és IV. évfolyan Pesten jelent meg, a harmadik 1874-ben ily cím alatt: A magyar színészet évkönyve, ismét Vácon. Valószínűleg azért Vácon, mert a kiadó, a színházi ügynökség igazgatója Friebeisz István — mint mát föntebb említettük — váci ember volt.

*

A német múzsa Vácon is tett egy-két sikertelen kísérletet a magyar közönség meghódítására. Két esetről tudunk. Mind a két esetben ravasz fondorlattal akarta a német tévedésbe ejteni a magyart és mind a két alkalommal a magyar szó hatalmával akart eredményt elérni. Előbb egy ember kísérletezett, aztán egy egész társaság. Az első 1802-ben történt. Nussől József bécsi udvari színész betanult magyarul két színdarabot és neki indult az ország meghódításának. Nyolc magyar városban*) lépett fel. Minthogy azonban nem értette a szöveget és idegenszerű kiejtéssel beszélt, vállalkozása mindenütt kacajba ful*) Győr, Pápa, Tata, Esztergom, Vác, Buda, Pest és Komárom-