Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 5 Dugonics András váci tanárkodása idején a váci iskolai színház irodalomtörténeti jelentőségre tett szert. 1766. június 29-én Salbeck Károly helyettes püspök jelenlétében előadaíta tanítványaival Plauíusból átdolgozott Menächmi című színdarabját. 1770-ben Gyöngyösi, vígszabású játék címmel Opimius című latin színdarabot fordította le magyarra, de nem ezt adatta elő az ifjúság májusi ünnepén (május 28-án délután 5-től 7-ig), hanem a latint, mert az előadást Migazzi püspök is végignézte. Ugyancsak 1770-ben dolgozta át Plautus Asinariáját is, de arra nézve nincs följegyzésünk, hogy előadatta volna. Jaitner Ferenc Sebestyén és Bencsik István saját színdarabjaikat adatták elő tanítványaikkal. A közönség mindenkor érdeme szerint méltányolta az iskolai színjátékok előadását. Az Opimius-ból magyar köntösbe öltöztetett Gyöngyösi csakhamar a Tárhází nevet vette föl. Magyaros nyelve és bohókás jelenetei megnyerték a közönség tetszését, mert az iskola anyakönyvének bejegyzése szerint cum plausu fogadta, míg ugyanabban az évben Szabiik István váci fizika-tanár drámája—reprobatum est. Egy 1768-ban tartott előadásról pedig az van följegyezve, hogy sine exspectata eventu folyt le.*) 1775-ben Hagymási Imre váci piarista tanár két pompás népies bohózatát adta elő az ifjúság. Az egyik eredeti parasztkomédia és a Garaboncás László címet viseli, a másik egy Molier-utánzat és ez a címe: Ä szemtelen nagyravágyódásnak megcsúfolása. Kéziratát nem régiben fedezte föl Perényi József k. r. tanár a rend budapesti könyvtárának kézirattárában. Bevezetést írt hozzájuk és jegyzetekkel is ellátta őket. (A Váci Könyvek között fog rövidesen megjelenni.) Méltónak találjuk följegyezni, hogy városunknak ekkor élt hírneves szülötte, Koppi Károly, az iskolai színjátékokról szóltában a tanúlóifjúságot valósággal *) Catalogus Juvent. Vacziensis ab anno 1717.
