Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
6 SZÍNJÁTSZÁS realisztikus színjátszása ösztönzi és nagyon fontosnak tartja pl. az arcjátékot s az indulatok élénk kifejezését. Figyelmezteti a játszókat, érezzék át jól, amit adnak: ha szülők szerepét játszák, akik gyermekeikért aggódnak, ha jó fiúkat, derék férfiakat, rendíthetetlen embereket ábrázolnak, vigyék bele szerepeikbe lelkűket, mintha csak velők történne mindaz valóban is, ami a színpadon lefolyik.*) Dugonics divatos darabjait még akkor is játszották a váci színpadon, amikor ő már nem volt a váci rendház tagja. így Báfhori Mária című ötfelvonásos szomorú-játékát 1830. január 2-án adta elő Könyves Máté színtársulata. A múlt század elején nem volt még hajléka a színészetnek egyik magyar hazában sem. A színművészet úttörő apostolai faluról-falura, városról-városra vándoroltak és pajtákban, kocsiszínekben, kocsmákban tartották előadásaikat. Vácon az egész XIX. századon át majdnem kizárólag az Arany Szarvas vendéglőben felállított színpadon játszottak. A világítás faggyúgyertyákkal, majd olajlámpákkal történt. A színfalak kezdetleges festéssel ábrázolták a szobát, házat, utcát, várost, erdőt, hegyet stb. A kellékek legnagyobb részét magánházaknál szedegették össze. A belépés díja mérsékelt volt. Első hely 30—50, második hely 20—25, a harmadik hely 10—15 krajcár. Az első helyen székek voltak elhelyezve, a második helyen padok, a harmadik helyen csak állni lehetett. Az igazgató tnűködésének megkezdése előtt — csak úgy, mint most is — előzetes színi jelentést küldött szét. A legrégibb társulat, melynek váci működéséről tudomásunk van, Farkas társulata volt. 1815-ben játszott itt. Emlékét Szilágyi Pál örökítette meg jóízűen megírt naplójában. Az erre vonatkozó részt érdekességénél *) Koppii De utilitate ludorum scenicorum. (Nemz. Muz. Miscellanea Fol. Lat. 236.)
