Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
I. RÉSZ. SZÍNÉSZET 1. Színjátszás. A szinészkedésnek legrégibb nyomát, mint mindenütt, úgy Vácon is az iskolai szinielőadásokban találjuk. Ezeknek az előadásoknak az volt az érdeme, hogy a valóságos színpad megszületéséig nevelte a közönséget és ébren tartotta az érdeklődést a színpad iránt, mely az iskola szűk falai közül lépett az élet tágas küzdőterére. Ä színjátszó ifjakból lettek az első magyar színészek. A gimnázium anyakönyveinek följegyzéseiből tudjuk, hogy a váci intézetnek már 1734 óta külön színháza volt a darabok bemutatására. Valahányszor Migazzi püspök Bécsből Vácra érkezett, a piarista kollégium tanárai színielőadásokkal kedveskedtek neki. Az előadásokon megjelent a város és környékének előkelősége is. De játszottak a növendékek országos nagyságok előtt is, így 1763 nyarán Terentius Ädelphi című színművének előadásán jelen volt gróf Grassalkovich Antal, az udvari kamara elnöke, gróf Hadik András katonai főparancsnok, Koller személynök, Barkóczy Ferenc hercegprímás, az egri és veszprémi püspökök, Pest vármegye alispánja, sőt 1764. augusztus 30-án Mária Terézia és fejedelmi kísérete előtt játszottak egy Plautus-darabot. 1766. szeptember 13-án Albert herceg és Krisztina főhercegnő előtt a Duna mellett fölállított nyilt színpadon szintén egy Plautus-darabot adtak elő. Ezek az ünnepi előadások német nyelven folytak. A héíköznapiasság szürkeségében a hálás szülők számára magyarul játszottak.
