Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
48 VÁCI SZÜLETÉSŰ SZÍNÉSZEK vőjéért. Gyönyörű hangja utat nyitott neki zenekedvelő úri körökbe, melyekben mindig akadt egy-egy jólelkű pártfogója, aki szívesen volt segítségére a művészi becsvággyal telt páratlan szorgalmú és nagyreményekre jogosító ifjúnak. Bámulatos gyorsasággal haladt elő fejlődésében, úgy, hogy 1820-ban mint kész művész mutatkozhatott be Bécs előkelő színházában, a Leopoldstädter Theaterben. Oly nagy sikert aratott, hogy Weigl József, az udvari opera igazgatója azonnal szerződtette és ő maga adott leckéket a sokaktól irigyelt váci ifjúnak. Rosner az udvari operában először Fioravanti: Falusi énekesek című operájában lépett föl és egy csapásra meghódította a bécsieket. 1823-ig — három esztendőn át — volt az udvari dalszínház becézett énekese. Ez időtájt változtatta a nevét Rosnerre és ekkor vezette oltár elé a hollandi származású Turbani Flóra énekesnőt, akivel boldog családi életet élt. A színházat azonban az olasz Barbaja vette bérbe s mivel Rosnerrel nem sikerült az anyagi dolgokban megegyezni, feleségével együtt ennek szülővárosába, Amszterdamba költözött. Ott nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadták. Csakhamar óriási népszerűségre tett szert az egész országban. De csak két évig aratta Hollandiában a művészi babérokat, mert fényes ajánlattal Braunschweigbe csábították. Sikerekben gazdag négy évet töltött ott, azután elfogadta a londoni udvari opera meghívását. Londonban is megszerették és ünnepelték. Ám itt sem volt maradása, a szezon elteltével visszatért Amszterdamba, ahol rajongással fogadták. Csakhamar Brüsszelben tépdeste a babérokat. Onnan a belga forradalom elől Kaszelbe menekült, de ott is csak rövid ideig működött, mert a színházat megszüntették. így került Darmsíadíba. Ezután művészi körútra indult és bejárta Németországot. Vendégszereplésének nagy sikere volt mindenfelé. 1833-ban elfogadta Stuttgartban a würífenbergi király meghívását és az udvari dalszínház íenorisíája lett. Ez volt az utolsó állomása.
