Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 47 Rosner Ferenc az elemi iskolák elvégzése után 1809-től 1815-ig végigjárta a váci algimnázium összes osztályait. Kitűnő tanúló volt, társai között mindig az elsők között szerepeit. Az éneket tanító Bokros Szál. Ferenc piarista tanár a jobb énekesek közül válogatta ki azokat a fiúkat, akik a templomban énekeltek. Ezek között föltűnt neki a kis Rosnik nagy tehetsége és Stinczl Ferenc székesegyházi karnagy figyelmébe ajánlotta. Ez szívesen fogadta nem csupán erőteljes szoprán hangja miatt, hanem főként azért, mert nem kellett őt élelmeznie. A fiú szépen haladt elő többi tanulmányai mellett az énekben is és a zenekar nélkülözhetetlen tagja lett. A szülők ezt megsejtvén, nem engedték a kórusra, csak akkor, ha a karmester felesége élelmiszerekkel és apró ajándékokkal kedveskedett nekik. Atyja a gimnázium négy osztályának elvégzése után az ötvös mesterségre akarta fogni fiát, de ennek ahhoz hajlama nem volt. Erre, hogy biztos kenyérkereső pályája legyen, Bécsbe küldte egy általa ismert kereskedőhöz. Ez a kereskedő, mint műkedvelő, az udvari templom kórusára járt hegedülni. A tokba zárt hegedűt a 15 éves ifjú vitte utána és mindenkor végighallgatta a misét, mert a hegedűt neki kellett hazavinni. A mise zenedarabjai között nem egy volt olyan, melyet ő már a váci székesegyház énekkarában énekelt. Egyszer aztán nagy bátran megkérte Preindl karmestert, hogy engedje őt énekelni. Mikor az Introitus alatt énekelni kezdett, mindenki a kórusra szegezte tekintetét. Az udvar is érdeklődni kezdett az új énekes iránt, mert magas szárnyalású tenorhangja elbűvölte hallgatóságát. Ettől kezdve minden idejét énektanulásra fordította. Nem felel meg a valóságnak, hogy az apja Bécsbe utazott és drámai fenyegetésekkel igyekezett őt az énektanulástól eltiltani, sőt azt sem vette tőle zokon, amikor később családi nevét a jobb hangzású Rosnerre változtatta. Szülei részéről nem talált ellenkezésre, de anyagi eszközeinek hiánya miatt kellett kemény harcot vívnia művészi jö-
