Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
III. rész: Népzene
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 129 közben a banda húzta, hogy: Ég a kunyhó ropog a nád... a főherceg olyan kedvre lobbant, hogy beledobta a sipkáját a tűzbe, aztán derékon kapta a csinos markotányosnéí és járta vele a csárdást. József főherceg még azután is sokszor hivatta magához Alcsutra. Többször muzsikált Banda Marci Erzsébet királynénak és Rudolf trónörökösnek is. Mikor a 80-as évek elején kipusztította a filoxera a vácvidéki szőlőhegyeket is velük együtt a mulató magyar birtokosokat, nem volt többé keresete a cigánynak és Marcinak másut kellett kenyér után néznie. így került a 80-as évek derekán Budapestre, ahol az akkor még Sugár-útnak nevezett Andrássy-úti Budapest kávéházban muzsikált éveken át mint Váci Banda Marci. Itt szerezte meg igazi nagy népszerűségét. Csodálatos szép melódiákat csalt elő hegedűjéből, amely bűvös szerszámmá varázsolódott a kezében. Mindenfelé híre ment az országban, hogy micsoda csodahegedű sír minden este a széles új Sugár-úton. Később, amikor Petanovics József fölépítette a Kerepesi-Rákóczy úton a Metropole szállót, ennek éttermében játszott évtizedeken át. Nyár idején Balatonfüred volt működésének színtere. Banda Marci a magyar népzene egyik legkiválóbb tolmácsolója volt. Játéka az érzésnek őszinte odaadó melegségével volt áthatva. Még az öreg Rácz Pál bandájában sajátította el, hogyan kell az öreg magyar nótákat bűvös zengéssel, szívhez szólóan játszani. Noha cigány volt, a muzsikáját mégis igazi művész lelke ihlete meg. Nem cifrázott, nem cigánykodott, nem illegette magát. Egyszerűen és szerényen, de párját rikító melegséggel szólaltatta meg a hegedűjét. Az avatottak szűk körétől várta méltányoló és megértő közönségét. Ezért volt a mulatós magyar urak legkedvesebb és becézett muzsikusa. — Ha igazi úrnak húzom, — szokta volt mondogatni, — megelégszem, ha a vállamat megveregeti és
