Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
III. rész: Népzene
128 NÉPZENE fét annyira megbecsülte, hogy helyettes prímásává tette. Huszonnégy éves koráig volt Banda Marci Rácz Pali híres bandájában. 1866-ban azonban, amikor kiütött a porosz háború haza kellett jönnie, hogy a sorozómérce alá álljon. De a hegedűje megmentette a katona-élettől. A sorozó bizottságban volt Szilassy István alispán, Podmaniczky Ármin, továbbá a sorozásra beseregletf nógrádi földbirtokosok : Muslay, Huszár, Prónay, Laszkáry és a váci urak hirtelenében összegyűjtötték maguk között azt a 300 váltó forintot, melyért egy kisváci legény beállt helyette. Marci újból beállt a bandába, de azért haza-haza járogaíoít Vácra, mert meg akart házasodni. Mikor ezt az urak megtudták, összeadtak neki néhány száz forintot, hogy csináljon maga bandát és maradjon Vácon. így önállósította magát 1867-ben. Idehaza jól ment a sora mert megbecsülő szeretettel vették őt körül, ő játszott a Lőházban és minden előkelő bálon. Akárhányszor megesett, hogy százast dobtak a poharába, de csak akkor vehette el a pénzt, ha előbb kíitía a bort fenékig. Különösen a környékbeli földesurak szerették. Gyakran behajtottak Vácra és a bandának is küldözgettek mindenfélét: malacot, elemózsiát, bort és más effélét. így éltek vígan és muzsikáltak reggelig is. Művészi életének aranynapjait 1871-ben, az első honvédségi gyakorlat idején élte, mikor a váci főhadiszálláson József főhercegnek muzsikált. Gróf Vay főhadsegéd közbenjárására a főherceg megengedte neki, hogy honvéd-díszruhát viselhessen. Ä szép őszi estéken nagy gyönyörűséggel hallgatta a főherceg Banda Marci bűvös-bájos régi magyar nótáit. A katonabandának kellett volna ugyan játszani, de besöíétedeíf és a karmester gyertyát kért, hogy lássa a kótát. Erre József főherceg odaszólt Marcinak: — Gyere ide Marci, neked nem kell gyertya a muzsikához 3 A katonák hasábfából nagy tüzet raktak és mi
