Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
II. rész: Dal és zene
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 1Ü3 nyelvoktatásának módszertana című könyve. Ugyancsak 1889-ben államsegéllyel egy hónapon sorra járta a nevezetesebb németországi intézeteket és tapasztalatairól a váci intézet 1890. évi Értesítőjében megjelent Tanulmányút című értekezésében számolt be. Ezenkívül több tankönyvet állított össze tanítványai számára, melyekért a milléniumi kiállításon dicsérő okiratot és érmet kapott. Alig, hogy Vácra került, néhány barátjával megszervezte a Váci Dalkört, sőt később a nők soraiból is toborzott dalosokat és csinos vegyeskart alakított, a férfiakból pedig egy kis vonós zenekart. 1874-ben a férfi dalosokat a kolozsvári dalünnepre vezette és az elismerés koszorújával kisérte vissza. Itt tartózkodása idején élénk részt vett a város társadalmi életében is. 1873-ban átvette Éliássy Gyulától a Vácz című hetilap szerkesztését. Hogy mint előadó zenész is, meglehetős sokoldalúságra tett szert, kitűnik abból, hogy tíz éven át volt a váci székesegyház tenor énekese. De nem csak énekelt, hanem a szükséghez képest orgonáit, hegedült, mély hegedűn játszott, gordonkázott, vagy Prettenhoffer bácsit helyettesítette a nagybőgőn. Időközönkint a klasszikus kamarazene kultiválása céljából vonósnégyest alakított, sőt — ha ritkán bár — de arra is talált időt, hogy a később országos hírnévre vergődött Banda Marcit és bandáját divatos táncdarabokra tanítsa sajátkezűleg hangszerelt népzenekari partitúráiból. Munkatársa volt az Apolló, Zenélő Magyarország s a Magyar Daltár című zeneműfolyóiratoknak, amelyekben a tipikus magyar előadási módot érvényesítette. Egyik nagyobb szabású magyar ábrándja önállóan is megjelent Vácon a 70-es évek elején. Egyébként írt hegedű- és gordonka szólókat, 12 vonósnégyest, néhány zongoratriót, zongoranégyest, zongoraötöst, férfi- s vegyeskarokat és mű-, illetve magándalt zongorakísérettel.
