Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)

II. Könyv: Lexikon

CSIZMADIÁK.

87

1619. november 2-án Karakasz pasa foglalja el.

1684. június 27-én Lotharingiai Károly visszafoglalja.

1684. szeptember 3-án Musztafa pasa visszavívja.

1709. augusztus 22-én Vak Bottyán a budai őrség egy hadát megveri.

1849. március 10-én Damjanics János Rambergnek Götz által vezényelt hadosztályát megsemmisíti.

1849. július 15-én Görgei kiveri Bebutov cserkészhadát és megveri a Zássz tábornok által vezetett orosz elővédet.

1849. július 17-én a Feldunai-hadtestet vezérlő Görgei visszavonul Paszkévics serege elől.

A váci csaták legtöbbje képekben is meg van örökítve. L. Tragor Ignác Vác vára és képei, valamint Vác története 1848—49-ben című műveit.

Váci csizmadiák. Az ország lábbelikészítő mesterei között számra nézve a váci csizmadiák mindjárt a miskolciak után következtek. Jelentőség tekintetében is előkelő helyet foglaltak el a város polgári társadalmában. Ezt azonban nem a politizálásban való jártasságuk által érdemelték ki, hanem azzal, hogy gyermekeiket iskoláztatták, sőt tudományos pályákra is képeztették. Ha a váci gimnázium XIX. század eleji anyakönyveit vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a váci fiúk háromnegyed részének az apja csizmadia mester volt. (Motesiczky kanonok csizmadia ivadék volt és ezt a jellegét — caracter indelebilis — mint prelátus is megtartotta.) Mi indította a derék apákat arra, hogy fiaikat ily tömegesen adják hivatalnoki, főként papi pályára, nehéz ma már eldöntenünk. Bizonyára élt bennük a tudat, hogy Szalkay László hercegprímás, váci püspök ereiben csizmadia-vér csergedezett. (Palugyay, Magyarország leírása I. 295.) Valószínűleg azt is tudták, hogy Simor János püspök, majd esztergomi érsek, apja szintén csizmadia volt. Az is lehet, hogy az anyai aggodalom kényszerítő hatalma vitte az apát arra az elhatározásra, hogy fiából urat csináljon, mert folyton fülében csengett a nóta:

Szerencsétlen az az anya,

Kinek fia csizmadia,

Mert nem tudja mely órába’

Esik a csirízes tálba.

Meg kell jegyeznünk a csizmadia-céh tagjairól, hogy valamennyien magyarok, túlnyomó részben nemesek és kizárólag laokthikusok voltak. A XVIII. század elején a mai Rév-közt Csíz-