Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
VÁC KERESKEDELME. 59 — Szőnytől egész a Feketetengerig — az ő kezén volt. Az ez időbeli kereskedelem szorosan összefügg a vámmal, révvel, átkelővel és vásárokkal, miért is ezeken a helyeken fogjuk bővebben tárgyalni. A passzarovici béke után a hódoltsági területeken megtelepedett rác és görög kereskedők mellé tömegesen vándoroltak be a török alattvaló — jórészt macedón — kereskedők, akik 1720 körül Baja, Kecskemét, Szeged, Tokaj, Szolnok, Debrecen, Sziget, Eger, Buda, Pest, Vác, és Győr városokban voltak legszámosabban. (Takáts Sándor, A török alattvalók; Gazd. Tört. Szemle XII. 235.) Vácon a török kereskedőkön kívül más kereskedők is voltak. Ez kitűnik a magyar kamara feliratából, ahol kimerítően ‘fel vannak sorolva az egyes városok, melyekben más kereskedők nincsenek, mint csakis török alattvalók, akiket nálunk általában görögöknek hívtak. (Közös pénzügyi levéltár Commerz Hung. 34. I. ex. Febr. 1773.) A török alattvalók (görögök, rácok, albánok, örmények, macedónok) a viszonosság alapján a török árukkal nagyban szabadon kereskedhettek az ország területén, de a kicsiben való kereskedés nem volt nekik megengedve. Valósággal azonban a kiskereskedést is űzték. Ennek elismeréséért nyolcezer forint évi fizetést ajánlottak föl a magyar kamarának. A kamara ily értelemben tett fölterjesztést, de javaslata a bécsi hatóságok ellenállásán megtört. Mivel Mária Terézia a kereskedelmi igazgatóság (Commerz-Directorium) véleményei alapján újabb tiltó rendeleteket intézett a helytartó tanácshoz, hat hely: Gyöngyös, Eger, Miskolc, Tokaj, Kecskemét és Vác török alattvalói újból folyamodtak a szabad kereskedelem megengedéséért, mivel ezektől a helyektől a szabad kir. városok úgyis messze vannak. Kérésük támogatására Pest-, Heves-, Borsodmegye és Vác, valamint Miskolc és Jászberény városok bizonyítékait mellékelték, melyek szerint, mivel azokon a vidékeken nincsenek szabad kir. városok és így kereskedők sem, ha a faluba hébe-hóba nem jönne a görög, a nép a legegyszerűbb házi szükségleti-cikkeket is csak több napos fáradsággal és munkája elhanyagolásával szerezhetné meg. A magyar kancellária ajánlatára az említett hat hely lakóival újból megindult a tárgyalás bizonyos taksa fizetése érdekében és sikerrel is járt volna, ha a kereskedelmi igazgatóság fel nem emeli tiltó szavát. Okosabbnak tartotta kénytelen-kelletlen megtűrni a görögök kereskedését, mint a csekély évi 6000 forint fejében megengedni a szabadkereskedést, amit azután többé visszavonni nem lehetett volna. így aztán a törők alattvalók továbbra is szabadon kereskedtek, mit sem törődve a
