Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
58 VÁCI ÉRDEKESSÉGEK lenni. Ezt igazolni látszik az a körülmény, hogy már ebben az időben sokféle irányban elágazó útvonalai voltak. Vác és Pest között az út a Duna. mellett haladt, mert régebben a vizek partján szerették az utakat vinni. Igaz, hogy a vízár veszedelmének voltak kitéve, de viszont ugyancsak ezek az áradások egyengették ezeknek az utaknak a területét. Hogy a vác-pesti országút nem a dombok közt az ármentes fensíkon haladt, ahol most a vasút, azt egy 1281. évi határjárási pert megszüntető egyezség-iratból tudjuk: vadit supra ipsum fossatum usque viam, quae ducit in Waciam, et transit ipsam viam. (Salamon Ferenc, Buda-Pest története II. 203.) Az ország bányászatát bérlő Fuggerek az érc szállítása céljából Besztercebányától Vácig műutat építettek Nagyoroszin, Balassagyarmaton, Szécsényen és Losoncon át. Valószínűnek tartják, hogy Ipolyságra is vitt út. (Csánky Dezső, Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I. 92.és 93. Borcsiszky Béla, A politikai változások befolyása Magyarország kereskedelmi útjaira a XIV—XV. században 30.) Még az utaknál is jelentősebb befolyást gyakorolt a közlekedésre és forgalomra a folyam: a Duna. Ennek köszönhette Vác jelentőségét és virágzását a középkorban. A váci átkelő a XVI. században egyike volt a legforgalmasabbaknak. Nagyon sok kereskedő használta. Egykorú följegyzésekből tudjuk, hogy a töröknek roppant sok jövedelme volt belőle. Még a XVIII. században is hajóhíd vitt a Dunán át a Szentendre szigetre. Az 1775. évi árvíz jege azonban (február 26-án) a hidat összetörte. Egyébként a lakosságban is megvolt a vállalkozó kedv, sok váci polgár foglalkozott a hasznot hajtó kereskedéssel. (1457-ben a pozsonyi vásárt Vácról egy Miklós nevű kereskedő látogatta.) A kereskedelmi forgalom jórészt Felső-Magyarország felé irányult, de jelentős üzleteket kötöttek Bécscsel is. A bécsi Handgrafnak 1629 augusztus 17-én tartott heti marhavásárjáról készített kimutatásban két tekintélyes váci marhakereskedő nevével találkozunk. Az egyik Baghi Pál, a másik Kurdi Mihály. (Századok 1903, 842,). Míg a kereskedelem tárgya ebben az irányban élőállat, állati termék, gabona és nyerstermény volt, Lengyelországgal legszorosabban borkereskedelmi összeköttetésben állott. A váci polgár saját termésű borával befuvarozta széles ez országot. Sőt Konstantinápolyig és Varsóig is jártak a szekerei. Vác kereskedelme a török időben sem szünetelt. A török a vámok és adózások miatt arra törekedett, hogy a kereskedelmet előmozdítsa s e végből a vásárok tartását szorgalmazta. Nagyon elősegítette ezeket az érdekeit a Duna, melynek legnagyobb része
