Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
200 VASÚT. a legújabb tapasztalásokkal összhangzó szilárd mód szerint, hogy az, ha az erőművészet láthatóan előrelépő javításai s a vasúti ügynek általában tökéletesb kifejlése által biztos sikerek mutatkoznak, idő folytával gőzerőmüvek járására is minden további akadályok nélkül használtassék.“ A tíz millióban megállapított építési tőke tehát hetven mérföld lóvonatú vasútra szólt és ezt itt különösen ki akartam emelni, mert gyakran lehet olvasni lenéző véleményt arra nézve, hogy a középponti magyar vasút tervezésekor hetven mérföldre tíz millió költséget vettek föl, de azt nem teszik hozzá, hogy csak lóvonatú pályáról volt szó. A programmal Ullmann fölhívást intézett a részvények aláírására. A tíz millióból egyelőre csak nyolc milliót fizettek be és pedig 32,000 darab 250 pengő forintos részvény útján. E nyolc millióból hat már ki volt ekkor adva korábban tett bejelentések és Ígéretek következtében, 750,000 forintnyi részvényt pedig fönntartotta Magyarországban való elosztásra, a további 1.200,000 forint szintén kizáróan Pesten tartandó aláírásnak volt fönntartva. A karok és rendek 1840. évi február hó 28-án tartott országos ülésében hosszú vita indult meg a vasút ügyében. A barsi követ, Lipovniczky Vilmos, a balparti vasút ellen szólt: A pest-pozsonyi vonal igen költséges, Pesttől Vácig hegyen-völgyön keresztül nehéz lesz az építés, följebb a folyókon át hidakat keilend építeni. Különben — így gúnyolódik — legjobb lesz egyúttal nemcsak lokomotivekről, de csónakokról és halászati eszközökről is gondoskodni, hogy midőn a vaspálya a víz fenekén fog vesztegelni, legalább halászattal és vadkácsa-vadászattal mulathassanak. A kormány nem támogatta az országgyűlés által pártolt vasutat, sőt ellenkezőleg akadályokat gördített megalakulása elé. Szitányi Ullmann Móric 1844. évi május hó 16-án nyert engedélyt egy a Duna balpartján az osztrák határtól, vagyis Marcheggtől Pozsonyon és Pesten át Debrecenig terjedő vasút építésére. A részvénytársaság Magyar Központi Vasúttársulat nevezet alatt alakult meg és a Magyar Középponti-vasút, melyet eredetileg lóvonatú vasút céljaira akartak berendezni, még az év augusztus folyamán megkezdte az építkezést. A munka eleinte zajtalanul haladt előre mindkét vonalon, de később egy Beyse nevű főmérnök miatt sok kellemetlensége volt az igazgatóságnak. Hiába emelt ellene panaszt panaszra, nem tudott addig célt érni, míg a német lapok zajt nem csaptak a vasútnál fölmerült visszaélések miatt. Följelentéseket tettek a kormánynál és egyfelől a helytartótanács, másfelől az 1846. március 8-án tartott közgyűlés — magának a leköszönő igazga
