Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
I. Könyv: Általános rész
VÁC NEVE. 17 nevére v. ö. még a Margit-legenda 139 : vacynak tartományából, 152 : vacynak városában, u. o. 35, 101, 102, 103, 121, 161, 230. vacy pispek. 3. Vác városa nevét más kapcsolatban Sasinek is említi. Amikor Sasinek magyarázatát Asbótli ismertette (Ny. К. XXIII. 128.), akkor ezt írta: „A szláv nyelvekben a slav-val összetett nevekből igenis képződnek becéző alakok, de soha sem úgy, hogy a -slav egyszerűen elesnék, így pl. a cs. Václav (—Vác-slav)-ból igenis képez Vasek, Vasík, Vasa kicsinyítőket, de Ftc-féle képzést egy szláv nyelvben sem találunk.“ E kategorikus kijelentéssel nem foglalkozom bővebben, egyszerűen ismétlem, a magy. Vác helynév egy cseh-tótból eredt, Vac'~— Vác személynévből való. A személynévben ugyanaz a szláv szó van, amely van a fentebb felsorolt cseh-morva-tót személynevekben. (Magyar Nyelvőr 1912. évf. 99. lap.) , Vác nevének nyelvészeti magyarázata. Ugyanebben az időben Melich János, Melegdi János irói néven a Magyar nyelv című folyóiratban is foglalkozott Vác nevével. (Vácz = Voácz ? Magyar Nyelv 1912. márciusi szám 133. lap.) Minthogy ez a cikk más oldalról világítja meg Vác nevének kérdését, szintén ide iktatjuk: Marczali Henrik a Szilágyi-féle Magyar nemzet története II. kötetében magyar fordításban közöl egy III. Béla király korabeli jövedelem-összeírást, amelyben a többi közt ez van: „Az esztergomi érsek suffraganeusai: az egri püspök 3000 márkával, a voáczi püspök 2700 márkával, a pécsi püspök . . .“ stb. A „voáczi püspök“ után két gondolatjel között Marczali hozzáteszi: „így jó palóczosan írva“ (1. a nevezett mű 319. lapját). Nekem e „palóczos“ alakra néhány megjegyzésem van. Az első ez: Eddigi tudásunk szerint semmiféle palócz nyelvjárás sem ejti Vácz nevét Voácz-nak (vagy akár Vo*cz-nak vagy V°ácz-nak írva), mert hiszen a palócz nyelvjárások az irodalmi á hangot nem ejtik oá-nak, hanem á-nak, á-nak (v. ö. Balassa, M. nyelv 77, 82—92. 1.), s ez a palócz a, a a nem palóczra sokszor olyan benyomást tesz, mintha ó volna (v. ö. u. o. 85, 91). Nagy Sándor „A váczi nyelvjárás“ c. dolgozatában ezt írja (9. 1.): „Valóban sokszor az idegen fül előtt merőben az ó hang hatását teszi: Vácz, hat (tehát) . . .“ ezt az a-t „. . . . még a közelmúltban is iló-nak ejtették.“ Vácz nevét tehát palóczosan nem ejtik s nem is ejtették Voácz-nak. A másik meg-2
