Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
108 DUNA. folytatni a félbenhagyott munkát. De öt hónap múlva ismét megakadt az építkezés, mivel a kolostornak nem volt sem pénze, sem építési anyaga. Végre 1737—1744 között befejezték a tornyot a sekrestyét és a kriptát. Közben 1744-ben a templomot megnagyobbították. 1749-ben a templom új homlokzatot kapott. A kórus is ekkor készült. 1758-ban a kolostor piactéri része nem volt még kiépítve egész a Kúriáig, hanem csak a háromnegyed része; de ami megvolt, az már emeletes volt. Később lassan ez is kiépült. A templomot 1769-ben újra átalakították. 1744 január 6-án nagy szerencsétlenség érte a templomot. A harangozó hanyagsága folytán a torony teljesen leégett és csak 1779-ben állították helyre. A szerzetesek a vallás-erkölcsi élet szolgálatában állva, buzgón megfeleltek a rájuk bízott feladatuknak 1785-ig, amely évben II. József a kolostort feloszlatta és ingatlanaikat lefoglalta. A szerzeteseknek a rendházat el kellett hagyniuk. II. József a piaristákat parancsolta bele. 1796-ig itt is maradtak. A domonkos kolostor a piaristák távozása után katonai iskola lett. I. Ferenc király 1805-ben adta vissza az egyháznak. A nyugdíjas papok intézete kapta meg és jelenleg is tulajdonába tartja. A templomot, amig a piaristák laktak a kolostorban, ők használták, távozásuk után pedig 1796 július 6-án az uralkodó plébániai templomnak engedte át. A nyugdíjazott papok házának — amely most nagyobbrészt bérház — a deficientia latin szó után a nepies elnevezése deficencia, diferencia, defidentia. (Lásd bővebben Szarka Gyula, Váci domokosok.) Váci Duna. Ellentétben a szentendrei Dunaággal, melyet Kisdunának mondanak, a városunk mellett elfutó széles Dunamedret váci Dunának vagy Nagydunának hívják. A váci Dunakanyarulat földrajzi és kereskedelmi jelentőségét, történeti és különösen sztratégiai szerepét, kulturális és politikai hatását az általános részben tágyalluk. Politikai jelentőségéről az cgyháztörténeti szempontok kellő kidomborításával Bátky Zsigmond ezt írja: Az a tény, hogy Szent István Esztergomot is, Vácot is püspöki várossá tette, jóllehet egymás tőszomszédságában feküdtek, mindenesetre a Dunakönyök politikai súlyát bizonyítja. Ebben a választásban azonban nem pusztán politikai mérlegelést, vagy egyéni hajlandóságot, hanem elsősorban geográfiái okokat és ezek mellett elmúlt, de hatásukat éreztetni látszó etnikai-politikai hagyományokat is szeretnénk felismerni. Az esztergomi egyházmegye ugyanis a Kisalföldet és az Északnyugati Felföldet foglalta magában, — tehát részben Esztergom korábbi, méginkább későbbi vonzásterületét—azaz csaknem pontosan
