Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)

II. Könyv: Lexikon

106

DOKTOR.

a kisasszonynapi farló. Említésre méltó az is, hogy a bűntények nyoma legfeljebb az egyes községek határáig vezetett, de már a falu első házában szinte összeesküvésszerü hallgatás hiúsított meg minden inkvizíciót. Ilyenkor persze nyakoncsipték az első legényt, akinek nem pászott az ábrázatja és vitték puhítani: Vácra. Ez volt az a hely, amelynek — a deresen elcsattogott mogyoróhusáng jóvoltából — egy kedves kis nótát köszönhetünk:

A váci fegyházba Vagyok bezárva,

Gyócs ingbe, gatyába,

Sarkantyús csizmába,

Kint sírat a babikám Gyászba borúvá.

Ismételjük, a nóta egy és más változatban ma is közszájon forog, de ez az eredeti formája. A többi versszak a deresrehúzás romantikus aktusát festi le kissé nagyon is „népies“ ecsetvonásokkal, amiről — már mint dereshúzásról — igen érdekes mendemondát őriznek az öreg emberek. A szóbeszéd szerint Vácon olyan volt a divat, hogy nem igen szerették a jajgatást. Már pedig a palóclegények — ha másért nem, könyörületkeltés szempontjából — némelykor olyan zokszóba törtek ki, hogy a katalini svábok (10 km.) szájából kiesett a gombóc, miért is a bajon segíteni kellett. Segítettek pedig olyképpen, hogy lekötözték a fejüket és spongyát tettek a szájuk alá. Míg aztán egy szép napon alázatosan jelentette a hajdú, hogy célirányosabb hangfogó lenne valamelyes ködmön vagy suba, mert a spongyát — lenyelik. (Radnay János és Szilárd János, A régi magyar nóták virágos kertje. Nemzeti Újság 1922. április 9.)

Váci doktor. Ezalatt a név alatt ismerte az ország Argenti Dömét, a homeopathikus gyógyítómód meghonosítóját. (Született 1809-ben, meghalt 1893-ban.) Idehaza azért szerette a nép, mert a gyógyszereket is ő adta apró cukorszemecskékben s így a patikára nem kellett külön költeni, sikeres gyógyításai pedig messze földön terjesztették el hírét és csodaorvosnak tekintették. Tudománya népszerűsítésére egész sereg könyvet írt és számos kiadásban tette közzé. Határozott föllépése és a gorombaságig menő kíméletlen szókimondása sok hívet szerzett személyének. Betegeinek tekintélyes része mágnásokból, papokból, írókból, hírneves vagy olyan emberekből állott, akik az ő gyógyítási módját széles körben ismertté tették, de nagyban előmozdította hírnevét az a körülmény is, hogy