Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
A LEGÉNYKEDÉS. (О A magyar szabó legényeknek két céhlevelük maradt fenn. Az egyik 1780-ból, mely azonban nem egyéb, mint egy még 1712-ben nyertnek a megújítása, amint ezt a céhlevélben feljegyzett sorok is igazolják: „Megujitatott az 1712. Esztendőrül. 1780-dik Esztendőben 20-dik Augustusba.“ A céhlevelet a mesterektől kapták, és pedig Kaszner Szabó András céhmestersége alatt, továbbá Stefanovics Szabó György, Pejcsék Szabó Mátyás, Ergay Szabó János, Gáli Szabó József, Berczely Szabó János, Obermann Szabó Mihály, Mellis Szabó György és Hajnik Szabó János öreg mesterek jelenlétében 1780. szept. 3-án. A másikat 1844. dec. 31-én kapták a mesterektől, még pedig 1844. évi céhlevelüknek tizedik cikkelyétől egész a huszadikig terjedő, a legényekre vonatkozó részét. A csizmadia legények 1781. febr. 11-én kapták tizenöt cikkelyből álló céhlevelüket a mesterektől, kik abból a célból adták, hogy ,,Az Ifjúság az Virtusok és az szép erkölcsök által úgy fénlyék, és kedveskegyék, mint az rosa a szép illatyáva.1.“ Hogy a legénycéhek megalakulása mennyire határok közé volt szorítva, a molnár legények céhének esete bizonyítja a legjobban. A molnár legények 1816. jún. 16-án céhet alkottak a mesterek beleegyezésével. De az uraság ezt 1821-ben megsemmisítette, s kényszerítette őket a mesterek céhébe. Az ügy sok ideig vajúdott. 1851-ben a legények panaszt nyújtottak be amiatt, hogy céhük megsemmisítésekor a mesterek céhládájukat elvitték s pénzükkel nem számoltak be. Ezért a főszolgabírótól engedélyt kértek a tanácskozásra, s ezzel kapcsolatban a legénycéh újbóli megalakítására. A dolog a megyefőnök elé került, ki a tanácskozást megengedte azzal, hogy az esetleges viszálykodás elkerülése végett a céhbiztos mellé két tanácsost és egy csendőrt rendeljen ki a hatóság, de a legénycéh alakításától tiltassanak el, mivel ez a céh szabályaival ellenkezik. A legénység azonban nem elégedett meg ezzel és az elöljáróságra nem hallgatva összejövetelt tartott, s a dolgozni akaró társaikat lebeszélték a munkáról. A molnárcéh látva a legények e szándékát, kérte a városi hatóságot, hogy a legényeket kényszerítse nyolc napon belül arra, hogy munkába álljanak és ha dolgozni nem akarnak, tizennégy nap alatt utasítsa ki a városból. A tanács három tanácsbelit küld ki az ügy megvizsgálására. A vizsgálat alkalmával a kivánt számadást megteszik s a legények megbékülnek. A számadást a céh két legény jelenlétében tette meg. A legénységnek 104 frt. 19 kr. pénze volt, melyből száz forintot a pesti takarék-
