Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Vác lakott és miívelt terület volt már a magyarok bevándorlása előtt is.

Szt. István püspökséget alapított itt s az új püspökség igen fellendítette a várost és fejlesztésére jótékony hatással volt. A fellendülés és fejlődés karöltve járt az ipar fejlődésével. Jóllehet városunk ipari életéről a legrégibb időkből nincsenek adataink, tekintetbe véve azonban a város szerencsés és alkalmas fekvését, továbbá a környező vidék nagyságát, melyen város úgyszólván egyedül csak Vác volt, könnyen megérthetjük, hogy Vácon már az Árpádok idejében is volt ipar és kereskedelem.

Az ipari életnek a céhekbe való tömörítése külföldön indult meg, céljuk az ipar védelme volt. A keresztes hadjáratok és az idegen letelepülök lendítették föl hazánk ipari életét, amit követett az iparvédelmi intézkedés a céhrendszerek alakjában, amelyek hazánkban a XIII. század közepe táján alakultak. Eme céhek megalakulása maga után vonta a kellő szervezkedést, melynek külső alakban való megnyilvánulása a céhlevél volt. A céhlevél szabályozta a céh életét, melynek minden pontjához szigorúan kellett ragaszkodniok a tagoknak. Hazánkban a legelső céhlevél 1307-ből ismeretes. Az uralkodók az ipari élet eme fellendülését és erőfejlödését jó szemmel vették, mivel igen nagy támaszt leltek bennük.

IV. Béla, V. István, Róbert Károly, Nagy Lajos a céhekkel bíró városokat pártfogásukba vették és felkarolták.

Zsigmond király az iparosok jelentékeny voltát felismerve 1402-ben az országos rendek közé iktatta a városi polgárságot, hogy bennük az oligarchák ellenében támaszt nyerjen. Különben Zsigmond alatt a nyugottal élénk összeköttetésbe is kerültünk, amely körülmény még inkább elősegítette iparunk fejlődését. Eme ipari fellendülés hazánk minden városát érintette, így Vácot is. A céhek életük tetőpontját Mátyás alatt érték el. Az ő idejében igazi virágzó ipara volt az országnak.

1*

r