Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
II. A céhek belső és külső élete
A CÉHEK BELSŐ ÉS KÜLSŐ ÉLETE. 21 kezetet hív össze, és itt vitatják meg és végzik el a céh ügyeit. Ő vezeti a céh számadásait, amelyeket pontosan kellett vezetnie, mert ha nem tudott elszámolni, felszólították, hogy rendezze ügyét bizonyos idő alatt. S ha ezt nem tudta megtenni, elvitték tőle a céhládát és megfosztották hivatalától, ami a legnagyobb szégyen volt az iparosra nézve. Kötelessége volt a céhmesternek havonkint a műhelyeket megvizsgálni. Ha a törvény előirásával ellenkező munkát talált, az illető mestert meg kellett büntetnie. Ellenőrzője volt a kontároknak, hogy ezek a céhbeli mesterek hírnevét munkáikkal meg ne rontsák. A céhmesternek azonban értenie is kellett a céh vezetéséhez, mert különben megfosztották hivatalától; 1794-ben történt, hogy a szűrszabók emiatt el is vitték a céhmestertől a céhládát. Valamivel előbb az aszalósok is így tettek, de a hatóság beavatkozására kénytelenek voltak a céhládát visszaküldeni, mire ők szamaras taligán küldték vissza mindenki nagy megbotránkozására. Egyszóval anyagi és erkölcsi felelősség és kötelesség hárult rá. Kötelessége volt a céh ügyeit jól vezetni, de egyszersmind a nagy közönséggel szemben a céh jóhirnevét és tekintélyét fenntartani és pedig oly módon, hogy mind a közjót szeme előtt tartsa, mind az iparosok érdekét megvédje és intézze mindenkinek megelégedésére. Alcéhmester azoknál a céheknél volt, amelyeknél két, vagy több céhmestert választottak. Az alcéhmester mindenben segítője volt a főcéhmesternek, és esetleg helyettesítője is. Amely céhben fő- és alcéhmester volt, a céhláda egyik kulcsa a fő-, a másik pedig az alcéhmesternél volt. Nevezetes szerepet játszottak a céhek életében a műlátó- vagy mivlátómesterek. Szereplésük nagy és fontos. Havonkint legalább egyszer, de különösen a vásárok előtt, a céhmesterrel együtt, később anélkül, bejárták a műhelyeket és megvizsgálták a munkát, hogy mennyiben felel meg a követelményeknek, az előirt szabályoknak, és a helybeli szokásnak. Ha nem jó művet találtak, elkobozták, eladták; az ezért kapott pénz fele a céhládáé, fele pedig a kórházé, vagy a szegényeké lett. Ök ügyeltek fel a kontárokra is, akikkel szemben a legnagyobb szigorúsággal jártak el. A műlátóknak szerepe legfontosabb a vásárok alkalmával volt, amikor a városba hozott árúkat mind felülvizsgálták és a meg nem felelőt elkobozták. A kádároknál a műlátók kötelessége volt a mértéknek pontos betartatása is. Számuk különböző volt; van céh, melyben kettő, sőt olyan, melyben négy műlátó volt.
