Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
108 A VÁCI CÉHEK. minden szakmáju mesterembernek megvolt a maga helye. A vékony szürszabók és csizmadiák 1824-ben kérték a hatóságot, hogy ielöljön ki más helyet nekik a hetivásárokra, mivel a mostani helyükön beporozódik a munkájuk.32) A molnárok lisztárulással is foglalkoztak. Lisztáruló helyük jó darabig a piac volt, majd a XIX. század elején a városháza melletti utcába helyezték őket, amely keskeny és forgalmatlan volt. 1820-ban kérték a tanácsot, hogy a régi helyre helyezzék vissza őket. A tanács helyeselte is kérelmüket. A hentesek nemcsak egy, hanem több széken is árulhattak a piacon, amit 1838-ban a piac kicsinysége miatt eltiltottak, de 1841-ben újból megengedték, hogy több széken is árulhatnak, de különböző helyen. A mészárosoknak délelőtt kilenc óra előtt tilos volt borjút venni. Érdekes intézkedést találunk a csizmadiáknál, kik 1847-ben kérik a városi tanácsot, hogy engedje meg az árulási sorrendet négy csoportban, t. i. négy egymásután következő héten menjenek ki árulni a beosztott csoportok szerint, amely intézkedés ma is meg van két csoportban.33) A mi mestereink is mentek máshova, más városokba vásárokra, ahol megvolt a szokásos helyük és követelményük. A megnem érdemelt mellőzést ők sem tűrhették, minden esetben felszólaltak azok ellen. 1807-ben Balassagyarmaton a váci csizmadiákat, jóllehet a vásár hétfőn kezdődött és a városbeliek is ekkor kezdték meg az árulást, csak kedden engedték árulni. A városi tanács Nógrád megyéhez átírt az ügy orvoslása végett. 1839-ben pedig ugyancsak a csizmadiákat a pesti vásárokon a királyi városok mesterei után akarják helyezni, ami ellen a tanács újból felszólalt. Vásáraik látogatottak és nagyok voltak. Ez a látogatottság a város fekvésének köszönhető, amely nagy vidéket kötött le a város részére. A vidék ily módon Vácra volt utalva szükséges dolgai beszerzésére. Más városbeli mesterember a vásár kivételével nem árulhatott Vácon, ha esetleg árult volna, az illető céh a biró tudtával és beleegyezésével elkobozhatta tőle az árukat. Az értük kapott pénz fele a céhládába, fele pedig a kórház javára ment. A német vargák a zsidókra is kiterjesztették e tilalmat, mert ha a zsidó cipőt árult a helybeli mesterek kárára, elkobozták.34) A vidéki kádár a városba hozott hordót, vagy abroncsot másnak nem adhatta el. mint 32) Protocollum Episcopalis Cittis Vaciensis De Anno 1S24. 33) P. Yácz Város Törvény és Jegyzőkönyve 1847. Évről. 34) Német vargák célilevele. 1728. 20.
