Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
A MESTERSÉG VÉDELME. 9» tek feljelentést, ki az átadott cint ólommal keverte össze. 1797-ben Éliás Ferenc óráját Eckhardt Antal órás három frt.-ért javította meg, de Éliás csak két frt.-t fizetett le, mivel Eckhard nem javította meg jól. Erre Eckhard feleségével együtt elment Éliáshoz és jól elverték. A hatóság Grumiller Mihály órással felülvizsgáltatta az órát, ki azt találta, hogy Eckhard nem is javította meg az órát, mire Eckhardot kötelezték a két frt. visszaadására s egyben meg kellett egymást követniök. Ugyancsak 1779-ben Tusch Lipót tőcsináló Stucenperger lakatossal prést csináltatott harminchét frt.-ért, ki három évi jótállást vállalt a munkájáért azzal, hogy elromlás esetén ingyen javítja ki. Időközben azonban a csavarok megtágultak s ő nem akarta megjavítani, mire Tusch feljelentette Stucenpergert. Az ügy azzal végződött, hogy két frt.-ban egyeztek ki a javítás árában. Ugyancsak 1797-ben a molnárokat inti meg a vármegye, hogy jól őröljék meg a gabonát, mert különben eltiltják az őrléstől. A takácsoknál még azt is követelte a céhlevél, hogy a helybeli takács legfeljebb öt, a vidéki pedig csak három széken dolgozhatik.3) A szűcsöknek más házánál mentét, ködmönt, vagy bármiféle szűcsmunkát készíteni a földes uraságén kivül, legfőképpen prémet szabni négy frt. büntetés fejében tilos volt.4) Nagy figyelmet fordítottak céheink az anyag beszerzésére, ami közös együttérzésüknek és társas életüknek egyik legnagyobb bizonyitéka. A kádároknál, amikor akár vizen, akár szárazon érkezett fa és alkalmasnak találták, egyiknek be kellett jelenteni a céhmestérnél. A céhmester pedig megvizsgálta, hogy alkalmas-e, vagy nem, és csak azután vehettek belőle.5) A szíjgyártóknál még a szerszámvételre is kiterjeszkedik ez az intézkedés; náluk az anyagot a céhmester házához vitték, és három nap leforgása alatt mindegyik mesternek tudtul adták; ha egyik a többi tudta és bejelentése nélkül vett volna belőle, két frt. büntetést fizetett.6) A csizmadiáknál, ha bőrt hoztak a városba, senkinek sem volt szabad megvenni a többi tudta nélkül négy frt. büntetés terhe alatt. A vargák csak vásárkor vehették meg a szükséges bőrt, s ezt a saruszijcsinálóktól is megkövetelték.7) Azok a helybeli mesteremberek, kik valamely szakmabeliek 3) Takácsok céhlevele. 1731. 14. 4) Szűcs Protocollum. 1779. év. 5) Kádárok céhlevele. 1696. 4. 6) Szíjgyártók, nyereggyártók és csiszárok céhlevele. 1714. IV. 3. 7) Vargák céhlevele. 1607. 8. 9.
