Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
VII. A nádori tisztség
48 A VÁCI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETE. Nálunk a nádort már a legrégibb időben a király nevezte ki s ismeretes III. András királynak a mágyar törvénytárban fel nem vett decretuma, amelyben 1291. évben Ígéretet tett, hogy a nádort, .,az ország régi szokásához képest1- az ország nemeseinek tanácsára fogja kinevezni.1) A magyar nemzet szabadságszeretete minden időben annyira korlátlan volt, hogy 1298-ban egyszerre két nádorispán hatáskörét is eltűrte; miután István a maga saját nádoráról szólott; s az arany bullát oly engedékenynek tapasztaljuk, hogy a nádoríspánnak viszont két különböző tisztsége lehetett s az hívta össze a vármegyék gyűléseit is. Utóbb az 1439-ik évi decretum 2. cikkelye határozottan elrendelte, hogy a király a nádort „az ország ősi szokásához képest“ a főrendek (praelati, barones) és a nemesek (regni nobilium) tanácsából nevezze ki; miután az, úgy a királynak, mint az ország hazafiainak jogot és igazságot szolgáltat és szolgáltatni tartozik;-) amit egy későbbi végzemény megismételt:i) sőt azon esküformát is megállapította, melyet a nádor a rendek előtt megválasztása esetére nyilvánosan letenni tartozik.') Szalag Ágoston azon okiratok közt, melyeket a múlt század hatvanas éveiben tett közé, felemlíti, hogy ,,En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron kctteles (= köteles) szolgája vagyok." ) Czech József kézirataira hivatkozva Fraknói azt hiszi, hogy a király önkénye Albert király koráig korlátozva egyáltalában nem volt, s a XIV. században úgy fejezte ki magát Országh Mihály is, Bebek Imre és István is, meg Széchy Miklós, mint akik kizárólag a király kegyeiből emelkedtek erre a magas méltóságra; és csak Albert igtatta törvénybe, hogy „0 királyi felsége az ország nádorát az országos régi szokás úgy kívánván ... a főpapok, főurak és az ország nemeseinek tanácsa és közakaratjából válassza.‘') Az 1291. évi: 0 m о d e, ki után március 4-töl Miklós következett. 5) Az 1439. évi 2. t.-c.: „Insuper quod regia majestas palatinum regni antiqua constitutione ipsius regni requirente, et quod idem palatinus, ex parte regnicolarum regiae serenitate ; ot ex parte ipsius regiae serenitatis regnicolis; judicium et justitiam facere potest, et tenetur ox consilio praelatorum ac baronum et regni nobilium pari voluntati eligat." s) Az 1452. évi 33. t.-c. Szövetség Pozsonyban az ausztriai cseh és morva nemzettel. 4) „pro eligendo et sufficiendo novo Palatino“ 5) Szalay Ágoston : Négyszáz magyar levél a XYI. századból. Pest, 18(11.
