Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
VI. Politika átalakulás
44 A VÁCI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETE. csak azután hívhatta egybe, midőn a pápa ezen hatalmas követe Olaszországba visszatért s a király az el nem árult, de közönségesen ismert tervet a Báthory Miklós váci püspök támogatása, meg a Szapolyai Imre erélyes közreműködése mellett megkísérlette végrehajtani. Azon gondolat, hogy a magyar országgyűlés minden időben a honfoglaló magyarok nemzetgyűlésének folytatását képezte; élénken gyökeret vert az intéző körökben; a fősulyt tehát mindenek előtt azokra a congregatiókra vagyis összejövetelekre, illetőleg azok megváltoztatására kellett fektetni, melyek bizonyos idő óta az igazi országgyűléseket, vagyis a diétákat látszottak pótolni. A XIII. századtól kezdve, azt lehet mondani: állandóan a király és az országgyűlés közös joga volt a törvényhozás, s csak később a „Tripartitum“ értelmében változott át a magyar alkotmány sarkalatos jogává.*) Hogy az országban congregátiókat tartsanak: már az 1471. évi o. t.-c. elrendelte, s ezeket nem volt szabad másképen rendezni, mint a nemzet ősi szokása, régi intézményei értelmében. „Deinceps judicum generale non celebretur nisi secundum consuetudinem regni nostri“ — úgy mond a megfelelő decretum, s a kort fölötte jellemzi, hogy se a törvénnyel, se a nemzet szokásaival éppen nem volt a király eljárása megegyeztethető, hogy szünet nélkül pénzre volt szüksége ilyenkor. Meglehet, hogy azon körülmény is inkább ürügy volt csak, hogy a rablók és bűntények fölötte elszaporodván a a költségek hovafordítása arra is elszámoltatott, s a vármegyék az 1478. évi 7. t.-c. értelmében előre lemondtak az ilyen congregatiók tartásáról, három szlavóniai vármegyét kivéve, amelyekben a garázdálkodások — azt lehet mondani — szűnni nem akartak; és csak bizonyos záros határidő elteltével sürgette a király, mire ismét a rendek szorgalmazták elhalasztását az okból, mert fölötte sokba kerültek, úgy hogy Mátyás ezen célzatot látva, a folyamodók jogosultságára is adót vetett; így róván le a congregátió meg nem tartásának engedélyét 1484-ben Nyitra vármegye, s az a Garai Gergely pénzbeszedője volt az abban maradt ilyen nádori gyülekezetnek.**) *) Werbőczy: Hk. II. r. 3. **) „Magyar akad. Értesítő“ t856. VIII. fűz. 493. lp.
