Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
I. Bevezetés
BEVEZETES. 5 Olaszországban tanúlta, s kész volt a törvénytelen herceg érdekében Magyarország legelső, legjelesebb publicistáival, jogtudósaival mélyreható tanácskozást folytatni. E helyen a nemzeti állameszme úttörőiről sem szabad megfeledkeznünk; még azon esetben sem, ha a kifürkészhetetlen isteni gondviselésnek úgy tetszett, hogy az ország a nagy fejedelem halála után a Jagellók kezére jusson, s az özvegy királyné megszégyenülve vonult vissza Nápolyba s dános herceg megalázva, megtörve, fájó szivvel esküdött hűséget II. Ulászlónak, akinek nemcsak ő nem állott kitartóan ellent, hanem az országnagyok nagy része is bemutatta hódolatát. Régen volt, igaz, midőn Zrínyi Mülós eme jellemző, a mostani korra is alkalmazható kesernyés sorokat feljegyezte: „Csinála ugyan Mátyás király törvényeket, de nem annyi sokaságot, hanem keveset, jót, azokat erőssen maga is megtartó s másokkal is megtartató; de most az mi időnk nem az megtartásban, hanem a sok articuluscsinálásban fáradoz: Agendi tempore consultando perdimus. Penig amott a török erőssen rabolja az országot és nyilván tanít, hogy: ense scinditur calamus; másfelől, aki hatalmas törvényünket gázolja, azaz nem a darázsnak, hanem a nyomorult légynek csinálják a pókok hállójokat. Nevetség gyűlésünk, csúfság perlésünk, s haszontalan törvényünk“.*) Az „igazságos“ Mátyás ezek szerint nemcsak a harcmezőn, hanem a diplomatiában különösen pedig a törvényhozásban minden idők számára méltánylandó jellem maradt, s annak a történetírónak, aki valamikor Fraknói Vilmos példájára a Mátyás uralkodásának történetét kritikailag bonckés alá veszi, nagy küzdelmébe fog kerülni a nemzeti fejedelem ama buzgó törekvésének méltatását taglalni, hogy az ő szeme előtt mint eszmény a classicus római jog lebegett, s ő a nemzet magánjogi viszonyait egy időre el akarta a közjog criteriumaitól különíteni, utóbb azonban nagy bölcsen észrevette, hogy ez a nemzet géniuszával nem állhat mindig összhangban s törekvéseit olykor mérsékelni kellett, jóllehet ezt mind a fia érdekében cselekedte ; az egészet leloliasztani még sem állott mindig hatalmában. Hogy a magyar nemzet hivatása a XV. században nem a tudomány kifejlesztése, nem a művészet s az anyagi javak *) Zrínyi Miklós: Elmélkedései Mátyás király életéről. „Uj Magyar Muzeum“ 1853. I. kötet 28—29. 1.
