Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)

II. A renaissance

6

A VÁCI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETE.

fölött való rendelkezés volt, találóan magyarázta Werbőczy István a „Tripartitum iuris hungarici“ ajánlólevelében, midőn II. Ulászló előtt a leghatározottabban kifejtette, hogy őseink „Semmi kereskedési vagy közönséges mesterségekre nem adván magokat, egyedül vitézségben helyezék a nemességet. Miből az lön, hogy a törvényeknek akár nagyobb gonddal hozására, akár érettebb vizsgálat utánni közzétételére sem nyugtok, sem elég alkalmas idejök fenn nem maradt.“

Mikor a rendek 1458-ban a befagyott Dunán a nagy Hunyadi fiát közfelkiáltással királylyá választották az ifjú bensőséggel azon szellemi tulajdonságokat, melyeket atyjától örökölt tisztán és teljesen a haza oltárára, családja boldogítására rakta le; merészen, szinte dacolva szállott szembe a vad ellenségekkel, megzabolázta a főurakat, véres csatákat nyert, bámulatos diplomátiai összeköttetéseket tartott fenn, tisztelet és közbecsülés tárgya egész Európának s ha az utókor számára a nemzeti kormány alapfeltételeit tartósan, hosszú időre akarta megvetni az is méltánylandó nekünk.

Várna után, fájdalom! Mohács következett, s az utókor a költővel siránkozva emlegeti:

„Hajh ezt visszavonás okozá s mind durva irigység!“

II. A renaissance.

Minden időszaknak megvoltak a maga vezéreszméi. Ezt a szólásformát nem azok találták ki, akik a priori gondolkoztak, hanem az eseményekből azok következményeit a történelem kérlelhetetlen logikája szerint Ítélték meg.

Ilyen szokatlan világtörténeti jelenség nyomaira bukkanunk a XV. század derekán is; midőn a forrongó Európa süppedékes talaja megingott s oly törekvések kaptak lábra, melyek egyes számottevő ország népességét alapjában rendítették meg. Eddig követett gondolatvilágában, ősei hitében támadták meg azt ; s úgy az állam, mint a társadalmi élet felébredt, majd hogy védelmezze, majd hogy tönkre silányítsa a törekvéseket.

Azok, akik a történelmet politikai szempontból bírálgatták, első sorban a hííbérLséa janinvfrHánn ru gondoltak; mert kívánatosnak mutatkozott, hogy a monarchiái— kuraránv-fomia megщц^рсиЦ^к, s e végből az ссуЬ'т lmrnlmn kj^áháhláflak, hogy később a pápaságot, mint világi fejedelem