Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
I. Bevezetés
4 budai királyi palotában, esetleg Visegrádon, ahol Mátyás szokatlanul fényes udvartartását berendezte. Hogy a nagy király ábrándjait, merész tervét végre tudja hajtani olyan férfiúra volt szüksége, aki még halála esetére sem lankad a János herceg számára kitűzött célok elérése körül, aki feltétlenül gondoskodni kész az ifjút megoltalmazni a fellépni akaró számos vetélytárs fondorkodásával szemben. A Szapolyai-család sarja Imre, ugyanazon időben Mátyás királynak köszönhette valamennyi elért sikereit. Tőle nyerte gazdag uradalmait, megszámlálhatatlan kincseit, a király tehát első sorban csakis ő rá gondolhatott. No meg a Mátyás második feleségének Beatrixnek apja szintén törvénytelen ágyból eredt. Aragóniái Alfonz természetes fia volt és ime mégis benne ült a nápolyi királyi székben s a pápa szemet hunyt és az olasz nemzet nem bánta meg, hogy mellé szegődött; mert ha őt akkor mellőzik, hát nem csupán Nápoly s vele Szicília, hanem egész Olaszország a spanyol alkirály kezére kerül, amint azt ezelőtt közel száz évvel Ranke a maga nevezetes művében nagy alapossággal kifejtette.*) Engel Keresztéig szerint Szapolyait csak utóbb, tehát 1486-ban választották nádorrá; de ez mit sem von le az események fejlődéséből, mert Mátyás azután, hogy Bécsből hazatért maga nyilatkoztatta ki, hogy most olyan országgyűlést hív össze, a melynek főcélja a rendek hozzájárulásával nádort nevezni ki.**) Hogy Szapolyai Imre már 1485-ben nádor volt Bonfini igazolja, miután Mátyásról úgy ír, hogy bizonyos eset után hat hónapra visszatért Béesbe, s karácsony előtt Budára érkezett***); azonkívül Prag tulajdon szemével látta és ismerte azt az oklevelet, melyet Szapolyai 1485-ben december 4-én Bécsben mint nádor állított ki.****) Ha a Corvin János trónöröklése ellen a kinlynulr saját felesége Beatrix nem fondQjjsedik, úgy nem lett volna Báthory Miklós ..püspök közbejöttére szükség, aki Mátyásnak anvai ágon nagybátyja volt, aki a humanismus tantételeit *) Banke: Zur Kritik der rom. und germ. Völker. Leipzig. Berlin, 1824. **) Engel Ch: Geschichte des. ung. Reichs. Wien, 1813. 894. Ip. ***) Bonfinii Antonii: Rerum Vngaricarom Decades. Basileae, MDXLIII. Dec. IV. Libr. 7. ****) Pray Ci.: Specimen Hierarch. Hung. Pozsony és Kassa 1779. II. köt. 354. Ip. A VÁCI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETÉ.
