Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc

Alig van hazánkban város, amelynek múltja az ország sorsával bensőbb összefüggésben lett volna, mint Vác. Magyarország ezeréves történetébe nem egy fenséges lapot városunkban írtak be, legendás szabadságharcunk több nevezetes és döntő mozzanatának dicső emléke fűződik Vác nevéhez.

Ennek az ősi városnak a falai látták azt a diadalmas csatát, amelyet az osztrák és orosz ellen vívott a magyar hősiesség. Honfiak vére áztatta utcáinak minden rögét, hősök élete árán kellett megszerezni határában minden talpalatnyi földet.

Görgei napiparancsával, az úgynevezett váci proklamációval kezdődíkanemzet igazi szabadságharca.

Szabadságharcunk ez a dicsőséggel bővelkedő két esztendeje a véres küzdelmek és súlyos megpróbáltatások szomorú napjainak szakadatlan sorozata volt.

Miként a XVi. és XVII. században egymást sűrűn váltogatva hol a törököt, hol a magyart ismerte urának ez a szerencsétlen város, úgy most is nagyon gyakran cserélt gazdát, s a mint az átvonuló csapatok a császárt vagy a nemzet ügyét szolgálták, úgy változtatta színét a város is a középkor cuius regio, eius religio elve szerint. S ha az eszme, melynek szolgálatába szegődött, a szabadság szentségét vagy a törvényesség következetességét tükröztette is vissza, az eredmény egy volt: ez is, az is áldozatot kívánt. Elszállásolás, élelmezés, hadisarc és egyéb zaklatás jutott osztályrészéül innen is, onnan is a szegény városnak és sokat sanyargatott lakóinak.

A fájdalmas visszaemlékezés szomorú érzésével tekintek vissza most hat évtized után a szülővárosomban 60 év előtt lezajlott nagy eseményekre.

Az országban itt állították föl az első honvédszobrot, a hősök emlékének kegyeletes tanujelét s noha ércnél maradandóbban őrzi