Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
404 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. dalmat nem egyszer mentették meg a végveszélytől. Sőt olly mélyen sülyedett már a gonoszságban, hogy az európai szabad nemzetek legdühösebb ellenét az oroszt hívá meg, elnyomásukra Erdélyben. Szóval nem volt a föld hátán olly uralkodó ház, melly annyiszor szegte volna meg esküjét, melly annyi sérelmet, annyi erőszakot követett volna el népe ellenében, mint az osztrák uralkodó ház; melly oly lelkiismeretlenül tette volna koczkára népeinek éleiét 's vagyonát, melly annyi véres háborúkba vezette volna saját érdeke miatt népeit, ’s melly oly hideg megfontolással konczolta volna le a leghivebb honfiakat, midőn ezek kifáradván a zsarnokság igája alatt, igaz jogaikat követelni kezdték. Végre ennyi szenvedések után lehatottak nemzetünkre az Isten irgalmának sugarai! ’S mit egykor Mózesnek, úgy látszik mintha ugyanazt mondotta volna hazánkban is egy nagy férfiúnak: “Izrael fiainak kiáltása fölhatott hozzám; és láttam sanyargatásukat, mellyel nyomatnak az egyiptomiak által. De jer, elküldelek téged, hogy kivezesd népemet. — — Én veled leszek“ / E férfiú szólt; és szózata viszhangra talált a népben; ’s egy lelkes hadsereg állott testvéreinkből talpra, melly igazságos ügyének érzelmében Isten segedelmével többször győzedelmeskedett már a hitszegő király rabló zsoldosai fölött. És e lelkesedés ügyünk iránt folyton növekszik; úgy, hogy elmondhatjuk seregeink fölött mit egykor Tertullián a keresztények fölött mondott volt; „Minél többen lekaszáltatunk, annál többé leszünk“ / Kér. polgártársaim! Hogy dolgaink így állnak, és én csak tiszta igazságot mondottam, erről úgy hiszem senki nem kételkedik ; mert aki kételkednék, annak a történettel kellene szembe szálnia ! Hogy tehát illy körülmények között miként kivánhatná még vissza az austriai házat egy jó hazafi ? — e kérdésre kinekkinek becsülete, ’s lelkiismerete feleljen I Részünkről nincs egyéb hátra kér. polgártársaim! mint kormányunk eljárását minden kitelhető módon könnyebbíteni, hogy mentve legyen a hon minden áron, ’s viruljon a béke olajága köztünk minél hamarább. Engedjetek tehát helyet sziveitekben egy kath. költő lelkes felhívásának, ki sz. szabadság harczunkra eképen lelkesít benneteket : Kelj föl, kelj magyar nép, mentsd meg szép hazádat! Kelj föl, kelj, ’s kövesd a bajnok ősapákat ! 1
